Marin Sorescu hazatérése

megállt a két kicsi ökör vontatta szekér leszállt róla egy még nem is olyan öreg úr csak nem te vagy marin isten hozott drága fiam csapta össze kezét a szomszédasszony vagy talán valaki unokahúg unokanővér az édesanyja is lehetett volna még fiatal özvegyként amikor a fiát két kicsi ökörrel befuvarozta a városi iskolába mennyit nevettek akkoriban nincs jobb orvosság a nyomorúságra nincs jobb gyógyír a nevetésnél emlékszel emlékszik-e nagyságod javította ki magát az asszony ezen most már nevetni kellett istenem istenem hogy eltelt az idő mintha csak tegnap mentél volna el semmit se változtál csak a színed a színed egy kicsit mintha színtelen volna de az itthoni levegő majd rendbe szed van ott a szekér derekában a könyvek alatt vagy fölött már nem is tudom van ott egyetmás jut belőle mindenkinek hal is van hering meg lazac olyat még úgysem ettetek eddig póréhagymát is hoztam meg padlizsánt azoknak most nincs itthon szezonja egyébként vége az utazásnak uramisten mennyi könyv és mindenféle nyelven mennyi könyv uramisten azt mondja vége az utazásnak senki sem csodálkozott nem kérdezték hogy miféle utazásnak van vége mint valami kinyilatkoztatást adták tovább szájról szájra az egyre többen összegyűlő utcabeliek ha azt mondja akkor biztosan vége nem szokott csak úgy a beszéd kedvéért beszélni elmosolyodott amennyire a halványsága engedte elmosolyodott a lehunyt pillák alatt látottaktól s a füléhez érő otthoni hangoktól szólt hogy ki szeretne menni mire visszatámolygott mintha a szobát is mintha átrendezték megnövelték volna nagy széles vetett ágy terpeszkedett a két ablak között világirodalmi idézetek voltak púpos párnáira elegáns paplanára lábalávalójára hímezve a nagyágy végében a bütüjében örült hogy eszébe jutott az otthoni szó a nagyágy végében közel az ajtóhoz oltván takaróval letakarva egy amolyan gyermekkori dikó térdelt a tapaszos ház földjére terített gyékényen a paplanosban nyugodtan alhatnék akár ítéletnapig is aligha zavarnának de itt simította végig az ismerős takarót de innen könnyebb és gyakoribb lehet a föltámadás az ökröket most kell eladni szólt vissza fal felé fordulóban állítólag most még hagyján de félő hogy megint nem lesz ára az igavonóknak