Aurel Gurgheanura emlékezve

szelíd ember volt a mosolya együtt röppent a tekintetével olyan akiben a jó zord telek jöttén is évekig elével enyhén dallamos járásával ahogy végigkottázott a gidres-gödrös járdán lazította húrjait a zápor és megkettőzte magát a szivárvány aztán egy szép őszi napon elment hová készült születése óta röstellkedve ment el tudva hogy hosszan fogja temetni a pópa Kolozsvár, 2000. január 1.