Bajor Andor kései elsiratása
| ki elsirattam annyi jó barátot |
| téged siratni nincsen már erőm |
| csak illendőségből klapanciázok |
| helyezek néhány szál előre-gyártott |
| hervadni-se-tudó nájlon-virágot |
| sírhalmodra végtisztességtevőn |
|
| miért tagadnám becsapottnak érzem |
| magamat de magunkat legkivált |
| bár sejtettük nem hittük volna mégsem |
| hogy megszökhetsz az első résnyi résen |
| hová nekem is készül érkezésem |
| s hová megálljt már hiába kiált |
|
| földi lakó kinek meg-nem-születni |
| lett volna az eszményi állapot |
| a vén vak is emlékszel ezt kesergi |
| boldognak magát nem mondhatja senki |
| míg a ladik vele az odalenti |
| jól-őrzött kapun átal nem jutott |
|
| jó negyven évig együtt féldegéltünk |
| magunkba bízón tudva kik vagyunk |
| s bár parádékon nem döngött a léptünk |
| félvén se félve egyre csak reméltünk |
| akkor is ha évekre elsötétült |
| jövendőbe vezérlő csillagunk |
|
| lassan aztán megfogyva meg is törve |
| s görnyedezve egy átoksúly alatt |
| prófétánk lett a hét város szülöttje |
| s jöhetett már megkésve-sündörögve |
| a szabadság már csak a bölcs görögre |
| gondoltunk s neki adtunk igazat |
|
| de mióta a házsongárd göröngye |
| reáddübörgött minden kis rigó |
| kora tavasztól késő őszig egyre |
| kitartóan egymással versenyezve |
| azt fütyüli hogy élni volna jó |
| miért mentél el bandi bandikó |
|
|
|