Tíz évet késett hálaadó ének

Bronz bivalyok a nagy kazlak

az éjszaka langy tavában,

moccanatlan aranysárga

holdvilág van.

Harmat neszez, hamvasodik

a szilva a szilvafákon,

kazal tövén nyitott szemmel

éjszakázom.

Lovaimat megbéklyóztam,

de magammal mit csináljak,

kifészkelem kettőnknek a

szalmaágyat.

Megzizzen a kukoricás,

lelobban a szoknya rólad,

illatod az illatomtól

kérdi: hol vagy?

Táncot jár a hold a fákon,

úszni kezdenek a nagy kazlak,

örömükben a baglyok is

rikoltoznak.

– Tapaszd a szád jól a számra

s ne légy olyan zabolátlan,

nehogy uramat a házból

kikiáltsam.

Megállt a hold, mint egy bagoly,

olyan búsan ül egy ágon.

S elsirattad tizenhét nyár

gyűjtögette hamvasságom.

Nagygalambfalva, 1956. augusztus 15.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]