Virágokon mintha járnék…
| úgy megyek, akár az árnyék, |
| mint a szellő, észrevétlen |
| fejem egyre lejjebb hajtón |
| A sánc mentén védten-védnek |
| nem áll útba a sövény se: |
| – talpamnak jó ismerőse –, |
| Még a hold is cinkostársam, |
| azért les ki olykor-olykor, |
| mutatja, hogy nekem szurkol, |
| ha meglátnak, kibeszélnek |
| s az urad jól elver téged. |
|
|