Issza versei

Zollmanné Denise asszony japánfüzetéből

 
alkonyi fecske
szárnya szántja előlem
el a holnapot
 
 *
a templomhegyről
jövet hóba süppedt a
gyönge harangszó
 
 *
lótuszvirágok
lecsippentett szétdobált
tetvek tanyái
 
 *
a bazsarózsa
hulló szirma tegnapi
esőt permetél
 
 *
Őszbe alkonyul.
Sietős vándor varrja
szakadt köpenyét.
 
 *
Újévi álom.
Szülőfalumba jártam,
sírva ébredek.
 
 *
nyári ruhába
öltöztem de a téli
tetvek maradtak
 
 *
lábam elé ily
szaporán mikor másztál
kis csigabiga
 
 *
hajnalodik mondd
neked is örömet hoz
kis csigabigám
 
 *
fölfutó szulák
csuromvizesre áznak
miatta a fák
 
 *
Harangkondulás.
Elsőül a hajnalkák
pillantanak föl.
 
 *
csak annyit érzek
ebben a hóesésben
hogy még megvagyok
 
 *
tavaszt hoz a szél
alvó gyermek ujja közt
evőpálcikák
 
 *
virágos rétre
vigyázva guggol még a
szumó-bajnok is
 
 *
sivár egy vidék
sivárságát mindenütt
szulák leplezi
 
 *
nyílik nyílik a
bazsarózsa híreli
a locska veréb
 
 *
küszöböm előtt
elázott facipőben
topog a tavasz
 
Folytatás Denise füzetéből
 
ez az én földem
még a füvéből is rizs-
süteményt süthetsz
 
 *
szépséges hold-hölgy
kegyed is mily sietve
tűnik ma tova
 
 *
nyugalom férgek –
elétek járulnak mind
alázatosan
 
 *
mennydörgéskor tán
még a fácánfecsegés
az is egyhangú
 
 *
a fehérnépből
apálykor is árad a
bódító alkony
 
 *
ne bántsd a legyet
kezét lábát tördelve
bocsánatot kér
 
 *
verébfiókák
tátognak a szilvafán
ez az imájuk
 
 *
az én falumban
ha nem látom hallom hogy
hol a pacsirta
 
 *
kapum sarkában
ibolya illatozik
álomba bódít
 
 *
előttem ki s ki
lakhatott itt ibolyát
hagyott örökül
 
 *
tücsök uram kend
nekem húzza pedig a
szomszédban zenél
 
 *
kis szitakötő
látom te is az esti
szellőt kedveled
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]