|
Zollman Péternek szeretettel
| egyre jobban emlékeznének |
| naponta egy-egy apámtól látott |
| gesztus lát rajtam napvilágot |
|
| s ahogy ő szokott messze nézni |
| úgy nézek a távolba szűkre |
| húzott szemmel el-elrévülve |
|
| úgy rakom keresztbe a lábam |
| ahogyan azt csak tőle láttam |
| s a mosolyom is mintha benne |
|
| félszeg nótáit mondva-fújva |
| alkalmankint őt élem újra |
| kívül-belül őt érem tetten |
|
| gorombaságig csupaszított |
| eddig rejtőző szavak szitkok |
| föltámasztja a hallgatásom |
|
Kolozsvár, 2001. május 30. |
|