Felemás őszi ének
| építsd föl minden éjszaka |
|
| ne hagyd kihunyni a tüzet |
| szítsd a parazsat nélküled |
|
| minden mit mondtam s mondok |
| nehéz nyarunk volt itt az ősz |
|
| már csak magamat benned és |
|
|
Mint öreg fát az őszi nap
| mint öreg fát az őszi nap |
|
| hajthat még rügyet lombokat |
| gyümölcsöt többé nem terem |
|
| miket senki sem tudhatott |
|
| elhagyták kiket ringatott |
|
|
Kétszer négy sor
| arcom föléd hajlik még egyszer |
| ha majd a tengert hallgatod |
| mosolyod gyolcsában temess el |
| mikor a szemed rám csukod |
|
(ugyanez dúrban, későbbről)
| nyomot ne hagyj úgy ölj meg engem |
|
|
Szerelmes vers
| valamikor egymásba-kulcsolt |
|
| későbben egymást átölelve még |
| világos nappal sem röstellték együvé |
| illetlenségnek számító demonstrálását |
|
| hosszú utat tettek meg együtt |
| látszólag a párhuzamosakhoz hasonlóan |
|
| most újra egymás kezét fogják |
| egymás lépteit vigyázva lábuk elé |
| nézve tipegnek a rosszul világított |
|
Kolozsvár, 2000. szeptember 12. |
|
Születésnapokra
| itt vagyunk még kicsit elhízva bár de |
| ebben az isten háta-mögötti kedélyes |
|
| ki mindenki lehetett volna |
|
| sorba kellhetett volna állni |
| tíz tojás félkiló kenyér időnként |
|
| s az öröm utána hogy mindez sikerült |
|
| a történelem mint egy lurkóra |
|
| hálátlan mondta ha szorított a cipő |
| istenem ki mindenki lehetett |
|
| nagy tudós nagy mérnök nagy színész |
| elszabódott jöhet a rozsdás rímbilincs |
|
| lettünk akik lehettünk de mentegetőznünk |
| kik előtt kellene s mi végre |
|
Kolozsvár, 1988. április 15. |
|
Vénülőben
|
Zollman Péternek szeretettel
| egyre jobban emlékeznének |
| naponta egy-egy apámtól látott |
| gesztus lát rajtam napvilágot |
|
| s ahogy ő szokott messze nézni |
| úgy nézek a távolba szűkre |
| húzott szemmel el-elrévülve |
|
| úgy rakom keresztbe a lábam |
| ahogyan azt csak tőle láttam |
| s a mosolyom is mintha benne |
|
| félszeg nótáit mondva-fújva |
| alkalmankint őt élem újra |
| kívül-belül őt érem tetten |
|
| gorombaságig csupaszított |
| eddig rejtőző szavak szitkok |
| föltámasztja a hallgatásom |
|
Kolozsvár, 2001. május 30. |
|
Nekem az ég
| nekem az ég régen is kék volt |
| borúsnak miért mondanám most |
|
| nekem a jó régen is jó volt |
| miért mondjam utólag rossznak |
|
| nekem a rossz régen is rossz volt |
| hát kiköptem unom a kókadt |
|
| nekem a hit régen is hit volt |
| az életet is hittel éltem |
|
Kolozsvár, 2000. december |
|
Megvonja vállát az idő
| meg sem áll csak a temető |
|
| Ott sem időz, csak visszanéz: |
| Ne félj, nem lesz a föld nehéz, |
|
|
Kertünk végében…
| száz lépésnyi vagy annyi sincs |
| ha jól meglépem annyi sincs |
| s a kert végében kis patak |
| várnak vén szilvafák alatt |
|
Öreg nyírfa
| öreg nyírfa az ablakom előtt |
| hasonlít rám hasonlítok rá |
| két hatalmas és több apró vihar |
| nyomait őrzi a válla tájéka ezzel |
| együtt gerinces fának tetszik |
| lenni mormolom bizalmasan másfél |
| hónapja ismergetjük egymást ismer- |
| kedünk egymással nagy-szemérmesen |
| előfordult már hogy napokig úton |
| voltam és határozottan hiányzott nekem |
| és amikor megjöttem mintha jóleső |
| mostanában mikor el-elmegyek |
| aggódik értem a bőre is éppúgy |
| ráncosodik-repedezik mint az enyém |
| hajnalonta föl-fölnyúl leakaszt |
| és ablakomba tesz egy-egy már |
| alig pislogó csillagot ebből tudom |
|
Éjszaka szeretnék
| éjszaka szeretnék meghalni a |
| magas-egű éjszakák ismerős |
| csillagai között mégis talán |
| könnyebb volna hazatalálnom |
|
Szelíd fohász
| szelíd fohász az én fohászom |
| félig könyörgés félig hála |
| hogy nem juttattál s ezután se |
| juttass engemet szégyenfára |
|
| de eljut-e az én fohászom |
| eljuthat-e vajon tehozzád |
| szertartások barikádozzák |
|
| nem marad-e sziklára hullt |
| magokként vajon terméketlen |
|
| abból mit rámbíztál sokat |
| de azért ne tagadd meg tőlem |
|
Budapest, 2001. október 30. |
|
Tavaszvárás
|
Tomas Tranströmernek
| hiába mutatta érkezésének idejét a naptár |
| hiába mondta be a szokásos |
| évszakváltás menetrendjét a rádió |
| hiába jósolta jövetelét a tévé csalogatóan |
| csupán egyetlen zöld levélbe |
| öltözött csinos meteorológusa |
|
| a tavasz nem akart megérkezni |
|
|
|