Alkalmi halhatatlanság

olykor sikerül megszólítanom leszólítanom egy-egy ismerős járókelőt vagy ő szólít meg szólít le engem hogylétem sőt verseim felől érdeklődik és olyankor én előhúzok egy frissiben írt vagy már régóta fiókban avasodó verset és fölolvasom de inkább fölmondom neki bizonyságul hogy élek éldegélek írok írogatok még közben szemem sarkából az utcát kémlelem s ha véletlenül gyanúsabb szakmabéli vagy éppen hivatalos közeg közeledne sietve zsebre csapom elharapom a verset sietve közömbös dolgokról kezdek beszélni vagy csak úgy köszönés nélkül hirtelen odébb- állok mint rendőrök láttán az utcai virágárus cigányasszonyok inalok fülemben a félig-hallott dicsérő szókkal és örülök ha nem sikerül rajtam ütniük Kolozsvár, 1988.