Földigérő
kokár
dapántlika

pipájukban már nagy tengeri kikötők dohánya füstölög járják a nagyvilág jólápolt útjait a határokon akár a siklók siklanak át meg át s a visszapillantóba sandítva finoman megmosolyogják a magamfajta élhetetlent a vámosokra várakozót aki nem tud – ott – nem tud – tam – pa ruszki – élni a történelem adta-kínálta lehetőségeivel csak gyalogol mint egy gyepü-bakter miközben a száznyolcvannal száguldók a madárnál is magasabban repülők hírlelik károgják hogy vége a végeken ha nem marad aki még el akarna menni maradni kell a végeken mondják jajongják a jussot a jussunkat a jogainkat ki kell mindenáron vívni- verekedni csikarni minden áron de nem olyan tutyi-mutyi otthoni módon aprózgatva araszolgatva az asztalt azt kell rájuk borítani a jó édesanyjukat nekik az asztalt azt mondják jajongják második vagy éppen harmadik vonal- béli összkomfortjukból s a parti végén elérzé- kenyülve koccintanak a még mindig jóval olcsóbb hazai nedűvel telt poharak- kal nem is az ára miatt magyarázzák mégiscsak a mi hegyeink leve ezzel is ahogy tudjuk támo- gatjuk azokat akik otthon verejtékezve kapálják mégis- csak a mi hegyeinket domboldalainkat kies lankáinkat lejtőinket nem felejtjük mi a nyelvet annak gazdagságát de nem ám kacsozzák a mi szőleinket könnyek is ütköznek ki egyik másik szemből s finoman ott felejtődnek a hazafiság alkalmi emlékműveiként az orcán és koccintanak a vendéggel akiről nem is hitték volna hogy így ki tudja vágni a rezet hát igazán remekelt korához képest a fater milyen ízes magyarul mennyi leleménnyel furfanggal fortéllyal góbésággal ez a helyes kifejezés heherészik a könyveit gusztálva aztán vállonveregetve ott- hagyják az ősz mestert aki izzad és szorong és rühelli a prófétaságot és a könyvekkel való megalázó táncsicsolást a jó öreg táncsics mihály így csupa kisbetűvel így is jó neki ő szegény ő házalt így a könyveivel annak- idején börtönből szabadultan köpenyébe köpönyegébe fogva hátára vetve cipelte vásárról vásárra majd köpönyegére teregetve árulta ő a mi koralelkünk ahogyan ADY ENDRE a csupa nagybetűs ADY ENDRE nevezte a jó öreg táncsicsot hányinger környékezi amikor azon kapja magát hogy számigál számolgatja mennyit hozott úgy angróban az egész papolás verses magamutogatás az egyazon puskaporral való sokadik azért mégiscsak éleslövészet legszívesebben kisomfordálna nem csak a teremből de magából a világból is ha tehetné és fölsejlik előtte az a sokszor kigúnyolt bárgyú plakát miszerint vásároljunk könyvet a könyvesboltban és vásároltak vettek akkora éhe betűnek írott szónak nem volt eladdig és talán nem is lesz soha többé pedig akkoriban még a minden- napiért is hosszú sorokat álltak a népek uramisten csak nem a nyomorító hatalmakat könnyezi vissza az itt időzni már nem nagyon akaró lélek de csitt ahogyan a régi színdarabok is tanítják csitt nehogy meghallják mert akkor bizony felkopik majd a lélekhordozó álla senki de senki szóba se áll vele nemhogy munkát kenyeret az istenért ezt is nehogy meg- hallják mert ügyeletes fülek hogy egyik nagyhírű kollégám kifejezését vegyem kölcsön ügyeletes fülek mindig is voltak és lesznek is mert minden hatalom féltve-félti foggal és körömmel őrzi-védi a maga megkaparintottját nemhogy pám-pám pá-pá-pám de még pellengérre is állít- hatnak meg kell itt tagadni gyónni mindent én vétkem én népem én igen kis népem és ezzel szó benn reked lélekzet megszegik mint a tévében vagy a rádióban ha lejárt a műsor- idővel küszködünk vala- mennyien vagyunk lehetünk akik soha de soha el nem mondhatják úgy istenigazában mit is kellene úgy isteni- gazában egy kicsit meg- tömködik-szurkálják szuszogtatják átal- vetik a túlsó szájszögletbe agyarat cserél a pipa s vet jóillatú bodor füstöt s mégcsak a hajókürt se bődül bele a csöndbe Stuttgart, 1992.