Affektált ars poetica
fölfeslettek a metafórák
mint valami viseltes dunyhák
pihéjükben már csak a moly rág
szétfújni a szelek is unják
kitakarva bőrig lehántva
kinálja magát pedig tél jő
pucérkodik a vers akár a
saját testéből éldegélő
kivégzésre ítélt igéknek
jótékony holdja aki voltam
nem leszek nyegle szóvigécek
éltető napja lenyugvóban
nyugodj meg nézz a minden téllel
leomló öles tiszta hóra
senyveszt csiráztat ágyaz bélel
munkál az örök metafóra
Hargitafürdő, 1994. október 31.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]