Mert nemcsak…
mert nemcsak az akarnokok |
a sajtóhibák is el szoktak |
|
mintha a tehetetlenségnek |
|
hogy szemétlerakót terveztek |
|
|
Affektált ars poetica
mint valami viseltes dunyhák |
pihéjükben már csak a moly rág |
szétfújni a szelek is unják |
|
kinálja magát pedig tél jő |
|
jótékony holdja aki voltam |
nem leszek nyegle szóvigécek |
|
nyugodj meg nézz a minden téllel |
senyveszt csiráztat ágyaz bélel |
|
Hargitafürdő, 1994. október 31. |
|
Földigérő kokár dapántlika
aki nem tud – ott – nem tud |
– tam – pa ruszki – élni a |
lehetőségeivel csak gyalogol |
miközben a száznyolcvannal |
ki kell mindenáron vívni- |
verekedni csikarni minden |
áron de nem olyan tutyi-mutyi |
azt kell rájuk borítani a |
hazai nedűvel telt poharak- |
gatjuk azokat akik otthon |
verejtékezve kapálják mégis- |
lankáinkat lejtőinket nem |
felejtjük mi a nyelvet annak |
kacsozzák a mi szőleinket |
s finoman ott felejtődnek |
és koccintanak a vendéggel |
akiről nem is hitték volna |
hogy így ki tudja vágni a rezet |
milyen ízes magyarul mennyi |
leleménnyel furfanggal fortéllyal |
góbésággal ez a helyes kifejezés |
heherészik a könyveit gusztálva |
aztán vállonveregetve ott- |
a jó öreg táncsics mihály |
is jó neki ő szegény ő házalt |
idején börtönből szabadultan |
köpenyébe köpönyegébe fogva |
árulta ő a mi koralelkünk |
csupa nagybetűs ADY ENDRE |
nevezte a jó öreg táncsicsot |
hányinger környékezi amikor |
számigál számolgatja mennyit |
azért mégiscsak éleslövészet |
legszívesebben kisomfordálna |
tehetné és fölsejlik előtte |
könyvesboltban és vásároltak |
vettek akkora éhe betűnek |
írott szónak nem volt eladdig és |
talán nem is lesz soha többé |
pedig akkoriban még a minden- |
napiért is hosszú sorokat |
csitt nehogy meghallják mert |
akkor bizony felkopik majd a |
lélekhordozó álla senki de |
az istenért ezt is nehogy meg- |
hallják mert ügyeletes fülek |
hogy egyik nagyhírű kollégám |
kifejezését vegyem kölcsön |
is voltak és lesznek is mert |
minden hatalom féltve-félti |
foggal és körömmel őrzi-védi |
nemhogy pám-pám pá-pá-pám |
de még pellengérre is állít- |
hatnak meg kell itt tagadni |
rádióban ha lejárt a műsor- |
vetik a túlsó szájszögletbe |
agyarat cserél a pipa s vet |
|
Alkalmi halhatatlanság
olykor sikerül megszólítanom |
leszólítanom egy-egy ismerős |
járókelőt vagy ő szólít meg |
szólít le engem hogylétem sőt |
verseim felől érdeklődik és |
olyankor én előhúzok egy frissiben |
írt vagy már régóta fiókban |
avasodó verset és fölolvasom |
bizonyságul hogy élek éldegélek |
gyanúsabb szakmabéli vagy |
csapom elharapom a verset |
sietve közömbös dolgokról |
kezdek beszélni vagy csak úgy |
köszönés nélkül hirtelen odébb- |
állok mint rendőrök láttán az utcai |
virágárus cigányasszonyok inalok |
fülemben a félig-hallott dicsérő |
|
Csángó sirató
miért adtad magad kínhalálra |
miért kellett a kereszten kiszenvedned |
miért kellett drága vérednek kiomolnia |
ha még a bűnnek a nagyját se tudta |
elmosni a te kiomló drága véred |
ha a vétek legkisebb magjából is azóta |
szaporodnak a keresztek erdői |
nem szűnnek a kínoztatások |
érdemes volt-e édes jézusom |
a világ vétkeiért váltságul |
szép fiatal életed föláldoznod |
hitted volna-e hogy csak ösvényt versz |
csak utat taposol nekünk a golgotára |
érdemes volt-e a te szép fiatal életednél |
többre tartanod a példamutatást érdemes-e |
jaj édes gyermekem mégse kellett volna |
annyi nyomorúságot a fejedre gyűjtened |
mindenegy ember mindenegy vétkét |
hogy még a magamval hozott vétkemet is |
de ha nem vetted volna magadra |
ha nem vagy a szenvedésben példa |
|
Sirám
Széthordják hogyha meghalok |
|
A lélek is csak hálni jár |
Nem félek én attól se már |
|
Csak mondanád meg istenem |
Mi célod volt s még van velem |
|
|
Reprivatizáció
visszaadta lelkét teremtőjének |
visszakapott egy sírhelynyi földet |
kárpótolták magukat a szomszédok is |
gazdátlan maradt kecskéjét a |
temetés utáni torra |
így legalább |
mondogatták szájuk szélét |
|
s a faluszéli házon hol lakott |
bedeszkázták a két kis ablakot |
|
|
Gázkorszak
vezetik a gázt bevezetik a |
még a kiérdemesült öreg házakba is |
tudván tudva hogy ezzel a |
kiszolgáltatottság újabb igáját |
fagyoskodtunk majdcsak kikerül |
valahogy amibe kerül havonta |
amúgy sincs már se erdőnk se erőnk |
nem bírja már a derekunk a strapát |
egy-két emberöltőnyit még talán |
kitart a föld tüdeje mielőtt |
végsőt szusszanva lelappadna de |
akkorra újfent erdő verheti föl a |
most parlagon vaduló-félben |
tenyésző hajdan jótermő földeket és |
fűrész-megosztás fejszeköszörülés régi |
az itt-ott még megmaradt fészerek |
pincék zugából elfelejtett |
vén szavak merülnek föl az |
emlékezet már-már beiszaposodott |
kútjaiból de el is sivatagosodhat |
a most még vegetáló vegetáció |
akkor legfönnebb csak a vacsora- |
tűzrevalót kell összeszedegetni |
rőzsemaradékot megszáradt tehén- |
lepényt ha lesz még tehén egyáltalán |
vagy bármely más megaszalódott |
nagy áramkiesések idején vagy |
azosmódúlag ahogyan a régiek |
szokták mondani nyersen falja |
föl egymást majd a maradék |
Kolozsvár, 2000. szeptember 10–13. |
|
Konkrét költemény
|
Ha a Márton-napi lúd mellcsontja veres, |
össze-vissza tél jön: szemetelő, szeles. |
Ha a Márton-napi lúd mellcsontja fehér, |
jó termést ígérő, nagyhavú lesz a tél. |
Ha a Márton-napi lúd mellcsontja fekete: |
hó nélkül vesz majd meg az Isten hidege. |
(Egy régi kalendáriumból) |
|
papundekli nyoszolyán szinte már |
két hajléktalan éjszakázott |
tudom ki volt tours-i szent márton |
azt is hogy mit cselekedett |
kettéhasította köpönyegét hogy |
egy didergővel megoszthassa a |
légió szombathelyi születésű |
századosa (?) akit erőnek erejével |
vittek az édesapja kérésére a |
császár parancsára erőnek |
erejével vittek el katonának |
nem sok komiszt evett meg a |
legényével – lévén tiszti gyerek |
tiszti rabszolga dukált neki – akivel |
aztán annyira lebratyizott vala hogy |
egy asztalnál evett vele ami |
még a mi második világháborúnk idején |
még a demokráciában főjáratos |
amik hadseregében sem hogy a |
néhai rabszolgasarj fekete együtt |
löncsölgetett vón fehér bajtársaival |
nem is maradt sokáig a seregben |
megtért számos csodát mívelt |
remetéskedett rendet alapított |
püspökké is csak erőnek ere- |
jével sikerült avanzsálni őt |
elbújt a kiszemelő keresők elől |
be a ludak ketrecébe de a |
ludak hollétét kigágogták |
kihúzták a ketrecből vele totyogott |
egy lúd is ott nyújtja a nyakát márton |
püspök címerében együtt mondják |
gyulafehérvárig hallhatóan non recuso
|
non recuso laborem nem vonakodom |
együtt vannak a kalendáriumba is |
a szentek seregébe ott szolgál tovább |
bizonyára hamuba bújva éjszakázik |
odafönn is mint ahogy idelenn is |
szokása volt mint ahogyan |
papundekli nyoszolyán szinte már |
a két hajléktalan köpönyegem |
takaróim sőt paplanunk is bőviben |
mégsem takartam be a szinte már |
alvással próbálkozó nyomorultakat |
mégcsak ez hiányzott nekünk |
hogy ideszoktassa megtetvesítse az |
egész házat ez a megkergült vén bolond |
hallhattam volna ha megcselekszem amit |
megcselekednem kutyakötelessé- |
gem lett volna kivált nekem aki |
már-már hivalkodva teltházas publikum |
az én megboldogult négyelemis |
édesapám szentekére emlékeztető |
cselekedetét példabeszédnek beillő |
mondását |
nagy természeti csapások |
tűzkár jégkár árvizek aszály sújtottjai láttán |
tanultam tudtam meg hogy más-más nyelvű |
kinézetű népekkel élünk együtt |
mint erdeinkben a terebélyes bükkel együtt |
él a szíjas gyertyán a mindig remegő |
nyárfa és az örökösen egyenruhában |
feszítő fenyőfákra föl-fölpillogó |
szűzies nyír s a tisztások szélén |
harmatot őrizgető mogyoróbokor |
a susogásuk is más és más a vihart |
sem egyformán szokták megsínyleni |
de jaj ha valamelyik félét-fajtát |
kivágják tépik-nyüvik kiszorítják |
közülük mert akkor még a föld a |
talaj összetétele is megváltozik |
már gyermekfejjel észrevettem |
rangos koldusnak többet illik adni |
jóljáró lovakkal öblös szekerekkel |
jöttek a gótikus templomú falvak |
árvíz vagy jégverés kárvallottjai |
a bírónál a papnál kaptak szállást |
vagy a jobb-módú gazdák első |
házaiban vékányi zsáknyi szállásukra |
tisztelték meg őket jólelkű falusfeleim |
jöttek aztán bocskoros mezítlábas árvíz |
vagy aszály sújtotta ágrólszakadtak |
nekik is adtak egy-két kupa ezt-azt |
kenyeret túrót szalonnát mikor mi |
volt a háznál de hajlékot azt nemigen |
vasárnap volt el |
amíg élek nem felejthetem |
vasárnap estefelé látom ahogy édesapám |
ünneplő ujjasát a szilvafára |
akasztva öleli elé a szalmát a még |
cséplésillatú kazalból és hinti jó |
vastagon az elsőház földjére takarót |
lepedőt párnákat ide juli |
s már hívja tessékeli a kapunk előtt |
tébláboló mezítlábas bocskoros |
ágrólszakadt útrahagyottakat |
másnap reggel hálálkodva köszöntek el |
mi pedig utánuk megtetvesedtünk |
édesanyám zsörtölődött a tetűt mondta |
édesapám mintha a bibliából |
olvasta volna a tetűt ki lehet irtani de az |
utasnak szállást kell adni ha esteledik |
be kell zárni a kaput ezután |
kaputelefont kéne szereltetni |
amíg nem tudjuk biztosan megtűr-e |
vagy kilakoltat a jogaiba magát |
visszaperelni igyekvő tulajdonosutód |
addig minden beruházás csak kidobott |
szállást be se takartam őket |
sem kellett volna kettőbe hasítanom |
takaróink és paplanunk is bőviben |
pedig ha hinni lehet a márton-napi |
lúd előrejelzésének magunk is |
didereghetünk mint a padlásbejáró előtt |
papundekli nyoszolyán szinte már |
féreggé zsugorodva az a két |
alvással próbálkozó a legelső |
nyilvántartásba vett hajléktalan |
maga az úrjézuskrisztus születésének |
kétezredik szent éjszakáján |
Kolozsvár – Kaposvárda, 2001. |
|
Jövendőmondás
csak kussolás csak senyvedés |
|
Kolozsvár, 2000. január 13. |
|
Előregyártott elemek hattyúdalokhoz
|