Ólomrajzok

 

 

 

 

Ólomrajz

itt visszacsökött minden
vissza gyerekkoromba
itt minden mintha ötven
esztendő előtt volna
talán még a kapák is
azóta vannak csorbán
a fészerben egy-egy kis
lerongyolódott portán
s a régi játszótársak
szinte megszólalásig
olyanok mint valának
hajdanán nagyapáik
mintha mindaz mi történt
nem volna megtörténve
egy kapavágás földért
testvér ront a testvérre
az idő állni látszik
s a tévé estelente
mintha nekik egy másik
bolygóról közvetítne

 

 

 

Vagyunk amíg

vagyunk amíg
lenni hagynak
se kint se bent
mint az ablak
ki-kinyitnak
be-becsuknak
berendeznek
kirakatnak
hol emennek
hol amannak
dicsekedve
mutogatnak
ilyen szörnyek
olyan szörnyek
be-bevernek
ki-kitörnek
kirámolnak
befalaznak
világtalan
vakablaknak
de ha mégis
lenni hagynak
szolgálgatunk
mint az ablak
se kint se bent
rajtunk részeg
tekintettel
átalnéznek
 

Kolozsvár, 1969.

 

 

 

Dunamenti mondóka

ősöm ősödnél
ősebb
hősöm hősödnél
hősebb
törzsem törzsednél
törzsebb
földem földednél
földebb
csontom csontodnál
csontabb
sorsom sorsodnál
sorsabb
vérem vérednél
vérebb
népem népednél
népebb
vétked vétkemnél
vétkebb
 

Kolozsvár, 1987.

 

 

 

Mert nemcsak…

mert nemcsak az akarnokok
verejték-szagú versei
a sajtóhibák is el szoktak
kedvetleníteni
mintha a tehetetlenségnek
másnaposság-érzete
hatalmába a hiábavalóság
maga kerítene
semmiség nyugtatom magam
semmiség ahhoz mérve
hogy szemétlerakót terveztek
álmaim röpterére
 

Kolozsvár, 1994.

 

 

 

Affektált ars poetica

fölfeslettek a metafórák
mint valami viseltes dunyhák
pihéjükben már csak a moly rág
szétfújni a szelek is unják
kitakarva bőrig lehántva
kinálja magát pedig tél jő
pucérkodik a vers akár a
saját testéből éldegélő
kivégzésre ítélt igéknek
jótékony holdja aki voltam
nem leszek nyegle szóvigécek
éltető napja lenyugvóban
nyugodj meg nézz a minden téllel
leomló öles tiszta hóra
senyveszt csiráztat ágyaz bélel
munkál az örök metafóra
 

Hargitafürdő, 1994. október 31.

 

 

 

Földigérő
kokár
dapántlika

pipájukban már nagy
tengeri kikötők
dohánya füstölög
járják a nagyvilág
jólápolt útjait a
határokon akár a siklók
siklanak át meg át
s a visszapillantóba
sandítva finoman
megmosolyogják a
magamfajta élhetetlent
a vámosokra várakozót
aki nem tud – ott – nem tud
– tam – pa ruszki – élni a
történelem adta-kínálta
lehetőségeivel csak gyalogol
mint egy gyepü-bakter
miközben a száznyolcvannal
száguldók a madárnál is
magasabban repülők
hírlelik károgják hogy
vége a végeken ha
nem marad aki még el
akarna menni maradni
kell a végeken mondják
jajongják a jussot
a jussunkat a jogainkat
ki kell mindenáron vívni-
verekedni csikarni minden
áron de nem olyan tutyi-mutyi
otthoni módon aprózgatva
araszolgatva az asztalt
azt kell rájuk borítani a
jó édesanyjukat nekik
az asztalt azt mondják
jajongják második vagy
éppen harmadik vonal-
béli összkomfortjukból
s a parti végén elérzé-
kenyülve koccintanak a
még mindig jóval olcsóbb
hazai nedűvel telt poharak-
kal nem is az ára miatt
magyarázzák mégiscsak a
mi hegyeink leve ezzel
is ahogy tudjuk támo-
gatjuk azokat akik otthon
verejtékezve kapálják mégis-
csak a mi hegyeinket
domboldalainkat kies
lankáinkat lejtőinket nem
felejtjük mi a nyelvet annak
gazdagságát de nem ám
kacsozzák a mi szőleinket
könnyek is ütköznek ki
egyik másik szemből
s finoman ott felejtődnek
a hazafiság alkalmi
emlékműveiként az orcán
és koccintanak a vendéggel
akiről nem is hitték volna
hogy így ki tudja vágni a rezet
hát igazán remekelt
korához képest a fater
milyen ízes magyarul mennyi
leleménnyel furfanggal fortéllyal
góbésággal ez a helyes kifejezés
heherészik a könyveit gusztálva
aztán vállonveregetve ott-
hagyják az ősz mestert
aki izzad és szorong és
rühelli a prófétaságot
és a könyvekkel való
megalázó táncsicsolást
a jó öreg táncsics mihály
így csupa kisbetűvel így
is jó neki ő szegény ő házalt
így a könyveivel annak-
idején börtönből szabadultan
köpenyébe köpönyegébe fogva
hátára vetve cipelte
vásárról vásárra majd
köpönyegére teregetve
árulta ő a mi koralelkünk
ahogyan ADY ENDRE a
csupa nagybetűs ADY ENDRE
nevezte a jó öreg táncsicsot
hányinger környékezi amikor
azon kapja magát hogy
számigál számolgatja mennyit
hozott úgy angróban az
egész papolás verses
magamutogatás az egyazon
puskaporral való sokadik
azért mégiscsak éleslövészet
legszívesebben kisomfordálna
nem csak a teremből de
magából a világból is ha
tehetné és fölsejlik előtte
az a sokszor kigúnyolt
bárgyú plakát miszerint
vásároljunk könyvet a
könyvesboltban és vásároltak
vettek akkora éhe betűnek
írott szónak nem volt eladdig és
talán nem is lesz soha többé
pedig akkoriban még a minden-
napiért is hosszú sorokat
álltak a népek uramisten
csak nem a nyomorító
hatalmakat könnyezi
vissza az itt időzni már
nem nagyon akaró lélek
de csitt ahogyan a régi
színdarabok is tanítják
csitt nehogy meghallják mert
akkor bizony felkopik majd a
lélekhordozó álla senki de
senki szóba se áll vele
nemhogy munkát kenyeret
az istenért ezt is nehogy meg-
hallják mert ügyeletes fülek
hogy egyik nagyhírű kollégám
kifejezését vegyem kölcsön
ügyeletes fülek mindig
is voltak és lesznek is mert
minden hatalom féltve-félti
foggal és körömmel őrzi-védi
a maga megkaparintottját
nemhogy pám-pám pá-pá-pám
de még pellengérre is állít-
hatnak meg kell itt tagadni
gyónni mindent én vétkem
én népem én
igen kis népem és
ezzel szó benn reked
lélekzet megszegik
mint a tévében vagy a
rádióban ha lejárt a műsor-
idővel küszködünk vala-
mennyien vagyunk
lehetünk akik soha de
soha el nem mondhatják
úgy istenigazában mit
is kellene úgy isteni-
gazában egy kicsit meg-
tömködik-szurkálják
szuszogtatják átal-
vetik a túlsó szájszögletbe
agyarat cserél a pipa s vet
jóillatú bodor füstöt
s mégcsak a hajókürt se
bődül bele a csöndbe
 

Stuttgart, 1992.

 

 

 

Alkalmi halhatatlanság

olykor sikerül megszólítanom
leszólítanom egy-egy ismerős
járókelőt vagy ő szólít meg
szólít le engem hogylétem sőt
verseim felől érdeklődik és
olyankor én előhúzok egy frissiben
írt vagy már régóta fiókban
avasodó verset és fölolvasom
de inkább fölmondom neki
bizonyságul hogy élek éldegélek
írok írogatok még közben
szemem sarkából az utcát
kémlelem s ha véletlenül
gyanúsabb szakmabéli vagy
éppen hivatalos közeg
közeledne sietve zsebre
csapom elharapom a verset
sietve közömbös dolgokról
kezdek beszélni vagy csak úgy
köszönés nélkül hirtelen odébb-
állok mint rendőrök láttán az utcai
virágárus cigányasszonyok inalok
fülemben a félig-hallott dicsérő
szókkal és örülök ha nem
sikerül rajtam ütniük
 

Kolozsvár, 1988.

 

 

 

Csángó sirató

Apokrif
miért kellett meghalnod
én édes gyermekem
miért adtad magad kínhalálra
olyan fiatalon
én édes jézusom
miért kellett a kereszten kiszenvedned
miért kellett drága vérednek kiomolnia
én szüvem gyökere miért
ha még a bűnnek a nagyját se tudta
elmosni a te kiomló drága véred
ha a vétek legkisebb magjából is azóta
terebélyes fa növekedett
szaporodnak a keresztek erdői
nem szűnnek a kínoztatások
érdemes volt-e édes jézusom
a világ vétkeiért váltságul
magadat odaadnod
szép fiatal életed föláldoznod
hitted volna-e hogy csak ösvényt versz
csak utat taposol nekünk a golgotára
érdemes volt-e a te szép fiatal életednél
többre tartanod a példamutatást érdemes-e
jaj édes gyermekem mégse kellett volna
annyi nyomorúságot a fejedre gyűjtened
nem kellett volna
mindenegy ember mindenegy vétkét
minden nyomorúságát
magadra venned
hogy még a magamval hozott vétkemet is
magadra vedd
nem kellett volna nem
de ha nem vetted volna magadra
ha nem vagy a szenvedésben példa
mi értelme lett volna
az én kicsid életemnek
mi értelme jaj
 

Lészped–Kolozsvár, 1987.

 

 

 

Sirám

Az útra hagytak istenem
S azon se hagynak járni
Osztozkodnak a testemen
Már a halál kutyái
S a házamon a rokonok
A szomszédok de más is
Széthordják hogyha meghalok
A fundamentumát is
A lélek is csak hálni jár
Hálni belém a lélek
Nem félek én attól se már
Mitől annyian félnek
Csak mondanád meg istenem
Mivégre kellett élnem
Mi célod volt s még van velem
Ilyen betegen s vénen
 

Kolozsvár, 1988.

 

 

 

Reprivatizáció

visszaadta lelkét teremtőjének
visszakapott egy sírhelynyi földet
kárpótolták magukat a szomszédok is
levágták az öregasszony
gazdátlan maradt kecskéjét a
közadakozásból rendezett
temetés utáni torra
temetés utáni torra így legalább
nem tesz több kárt
nem dézsmálja a kerteket
mondogatták szájuk szélét
nyalogatva elégedetten
s a faluszéli házon hol lakott
bedeszkázták a két kis ablakot
 

Kolozsvár, 1991.

 

 

 

Gázkorszak

vezetik a gázt bevezetik a
még a kiérdemesült öreg házakba is
tudván tudva hogy ezzel a
kiszolgáltatottság újabb igáját
veszik nyakukba eleget
fagyoskodtunk majdcsak kikerül
valahogy amibe kerül havonta
amúgy sincs már se erdőnk se erőnk
nem bírja már a derekunk a strapát
egy-két emberöltőnyit még talán
kitart a föld tüdeje mielőtt
végsőt szusszanva lelappadna de
akkorra újfent erdő verheti föl a
most parlagon vaduló-félben
tenyésző hajdan jótermő földeket és
kezdődhet újra az egész
fűrész-megosztás fejszeköszörülés régi
szerszámok kerülnek elő
az itt-ott még megmaradt fészerek
pincék zugából elfelejtett
vén szavak merülnek föl az
emlékezet már-már beiszaposodott
kútjaiból de el is sivatagosodhat
a most még vegetáló vegetáció
akkor legfönnebb csak a vacsora-
tűzrevalót kell összeszedegetni
rőzsemaradékot megszáradt tehén-
lepényt ha lesz még tehén egyáltalán
vagy bármely más megaszalódott
ürüléket a világméretű
nagy áramkiesések idején vagy
azosmódúlag ahogyan a régiek
szokták mondani nyersen falja
föl egymást majd a maradék
 

Kolozsvár, 2000. szeptember 10–13.

 

 

 

Konkrét költemény

 
Ha a Márton-napi lúd mellcsontja veres,
össze-vissza tél jön: szemetelő, szeles.
Ha a Márton-napi lúd mellcsontja fehér,
jó termést ígérő, nagyhavú lesz a tél.
Ha a Márton-napi lúd mellcsontja fekete:
hó nélkül vesz majd meg az Isten hidege.
(Egy régi kalendáriumból)
 
a padlásbejáró előtt
fönn a harmadikon
szemben a mi ajtónkkal
papundekli nyoszolyán szinte már
féreggé zsugorodva
két hajléktalan éjszakázott
tudom ki volt tours-i szent márton
azt is hogy mit cselekedett
kettéhasította köpönyegét hogy
egy didergővel megoszthassa a
légió szombathelyi születésű
századosa (?) akit erőnek erejével
vittek az édesapja kérésére a
császár parancsára erőnek
erejével vittek el katonának
nem sok komiszt evett meg a
legényével – lévén tiszti gyerek
tiszti rabszolga dukált neki – akivel
aztán annyira lebratyizott vala hogy
egy asztalnál evett vele ami
még a mi második világháborúnk idején
sem volt bevett szokás
még a demokráciában főjáratos
amik hadseregében sem hogy a
néhai rabszolgasarj fekete együtt
löncsölgetett vón fehér bajtársaival
nem is maradt sokáig a seregben
megtért számos csodát mívelt
remetéskedett rendet alapított
püspökké is csak erőnek ere-
jével sikerült avanzsálni őt
elbújt a kiszemelő keresők elől
be a ludak ketrecébe de a
ludak hollétét kigágogták
kihúzták a ketrecből vele totyogott
egy lúd is ott nyújtja a nyakát márton
püspök címerében együtt mondják
gyulafehérvárig hallhatóan non recuso
non recuso laborem nem vonakodom
nem vonakodom a munkától
együtt vannak a kalendáriumba is
posztmortem áthelyezték
a szentek seregébe ott szolgál tovább
bizonyára hamuba bújva éjszakázik
odafönn is mint ahogy idelenn is
szokása volt mint ahogyan
a padlásbejáró előtt
fönn a harmadikon
szemben a mi ajtónkkal
papundekli nyoszolyán szinte már
féreggé zsugorodva
a két hajléktalan köpönyegem
takaróim sőt paplanunk is bőviben
mégsem takartam be a szinte már
féreggé zsugorodva
alvással próbálkozó nyomorultakat
mégcsak ez hiányzott nekünk
hogy ideszoktassa megtetvesítse az
egész házat ez a megkergült vén bolond
hallhattam volna ha megcselekszem amit
megcselekednem kutyakötelessé-
gem lett volna kivált nekem aki
nagy sikerrel szoktam és
már-már hivalkodva teltházas publikum
előtt fölidézni-idézni
az én megboldogult négyelemis
édesapám szentekére emlékeztető
cselekedetét példabeszédnek beillő
mondását
mondását nagy természeti csapások
tűzkár jégkár árvizek aszály sújtottjai láttán
tanultam tudtam meg hogy más-más nyelvű
kinézetű népekkel élünk együtt
mint erdeinkben a terebélyes bükkel együtt
él a szíjas gyertyán a mindig remegő
nyárfa és az örökösen egyenruhában
feszítő fenyőfákra föl-fölpillogó
szűzies nyír s a tisztások szélén
harmatot őrizgető mogyoróbokor
a susogásuk is más és más a vihart
sem egyformán szokták megsínyleni
de jaj ha valamelyik félét-fajtát
kivágják tépik-nyüvik kiszorítják
közülük mert akkor még a föld a
talaj összetétele is megváltozik
már gyermekfejjel észrevettem
rangos koldusnak többet illik adni
jóljáró lovakkal öblös szekerekkel
jöttek a gótikus templomú falvak
árvíz vagy jégverés kárvallottjai
a bírónál a papnál kaptak szállást
vagy a jobb-módú gazdák első
házaiban vékányi zsáknyi szállásukra
szállított gabonával
vetőmag-hozzájárulással
tisztelték meg őket jólelkű falusfeleim
jöttek aztán bocskoros mezítlábas árvíz
vagy aszály sújtotta ágrólszakadtak
nekik is adtak egy-két kupa ezt-azt
kenyeret túrót szalonnát mikor mi
volt a háznál de hajlékot azt nemigen
vasárnap volt el
vasárnap volt el amíg élek nem felejthetem
vasárnap estefelé látom ahogy édesapám
ünneplő ujjasát a szilvafára
akasztva öleli elé a szalmát a még
cséplésillatú kazalból és hinti jó
vastagon az elsőház földjére takarót
lepedőt párnákat ide juli
és tisztességes vacsorát
s már hívja tessékeli a kapunk előtt
tébláboló mezítlábas bocskoros
ágrólszakadt útrahagyottakat
másnap reggel hálálkodva köszöntek el
mi pedig utánuk megtetvesedtünk
édesanyám zsörtölődött a tetűt mondta
édesapám mintha a bibliából
olvasta volna a tetűt ki lehet irtani de az
utasnak szállást kell adni ha esteledik
be kell zárni a kaput ezután
kaputelefont kéne szereltetni
az volna a legjobb de
amíg nem tudjuk biztosan megtűr-e
vagy kilakoltat a jogaiba magát
visszaperelni igyekvő tulajdonosutód
addig minden beruházás csak kidobott
pénz lenne és nem adtunk
szállást be se takartam őket
pedig a köpönyegemet
sem kellett volna kettőbe hasítanom
takaróink és paplanunk is bőviben
pedig ha hinni lehet a márton-napi
lúd előrejelzésének magunk is
didereghetünk mint a padlásbejáró előtt
fönn a harmadikon
szemben a mi ajtónkkal
papundekli nyoszolyán szinte már
féreggé zsugorodva az a két
alvással próbálkozó a legelső
nyilvántartásba vett hajléktalan
maga az úrjézuskrisztus születésének
kétezredik szent éjszakáján
 

Kolozsvár – Kaposvárda, 2001.

 

 

 

Jövendőmondás

A. E. lapjaiból
volt ámítások után új
s legújabb ámítások
szemeket próbáló ködén
átlátni nincs ma látnok
nincs az az elektronikus
csoda nincs az az isten
aki e nyálkás undorok-
undorán átsegítsen
csak kussolás csak senyvedés
a bátrak belehalnak
újabb ámítók jönnek és
nem lesznek forradalmak
 

Kolozsvár, 2000. január 13.

 

 

 

Előregyártott elemek hattyúdalokhoz

egymásra fogjuk
egymásra emeljük
egymásnak szegezzük
egyremegy
egymásra támadunk
egymásra esünk
egymást megfojtjuk
egyremegy
egymás vérét vesszük
egymást fölrobbantjuk
egymást fölfaljuk
egyremegy
 

Budapest, 2001. december

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]