A bíró és az egerek

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy halom, s a halom aljában volt egy birodalom. Akkora volt az egész mint egy jókora keserűlapu, nem is birodalom volt, inkább csak falu. És abban a faluban, ahogyan ez már lenni szokott, egy rettenetes hírű bíró uralkodott. S mert uralkodott, hát megparancsolta, hogy faluját mindenki birodalomnak mondja. Jaj volt annak, aki megfeledkezve, birodalmát falunak nevezte. Élet-halál ura volt, s ahogy mondani szokták, még az élő fába is belekötött. Egyszer megkorbácsoltatott egy tököt, mert úgy találta, nem elég sárga. És utána fölnégyeltette, s mindenki okulására, kirakatta a birodalom piacára. Arra kódorgott egy malac, s a tököt megette. Erre halálos ítéletet hozott a sertésekre. Mit volt mit tenni, levágtak minden disznót. Magához hordatta a tömérdek szalonnát, hájat, s a kolbászból meg kerítést fonatott magának. De reggel, amint kinézett, híre-hamva sem volt a kerítésnek. Hívatta a kisbírót azon nyomban. Jött is az abban a minutumban, csak úgy reszketett rajta a nadrág.

– A macskák, bíró uram, a macskák ették meg.

– Főbenjáró bűn – dörögte a bíró –, halálos vétek. Ki kell irtani minden macskát. Micsoda szégyen, holmi macskákon múljon a tekintélyem. Szedd a lábad! Vesszenek a macskák, s azok is, akik a macskákkal cimborálnak!

Meghallja ezt a bíró macskája, s mert ő is benne volt nyakig a pácban, egy óvatlan pillanatban kisurrant az ajtón, és uzsgyi, eliramodott. Hírül vitte a többi macskának a dolgot. Erre a macskanemzetség kereket oldott.

Elmacskátlanodott a birodalom.

De elfelejtettem mondani, hogy a halom tele volt egérlyukkal s a lyukak meg egerekkel. Mindjárt az első reggel azzal állított haza egy portyázó egérke, hogy: végre itt a ragyogó alkalom, megdőlt a macskauralom! Rajta! Védtelen odalenn minden pince, kamra. Meg is indultak az egerek, előbb csak félve-lopva, de aztán özönleni kezdtek a birodalomba. Másnap már az utcákon is egerek nyargalásztak. S mert a bíró volt a legtehetősebb, a legtöbben őnála kergetőztek. Először jól belaktak, persze az egyik virgonc egérkének még arra is volt mersze, hogy a szundító bíró bajuszát megbirizgálja. Ugrott is erre a bíró, no meg az éktelen cincogásra.

– Kisbíró, kisbíró! – kiabálta.

Jött is a kisbíró, anélkül hogy hívatta volna, cafatokban lógott a ruha róla.

– Hogy mersz így előttem megjelenni?

– Az egerek – dadogta a kisbíró –, azok tetszették megenni.

– Halál az egerekre! – dörögte a bíró. – Ki kell irtani őket!

A kisbíró, aki már unta az efféle teendőket, s nem volt valami nagy egerész sem, megemberelte ez egyszer magát, s azt mondta nagy merészen, hogy volna valami mondanivalója.

– Hallgatlak – mondta a bíró –, mi volna?

– Szerintem az egész tekintély dolga, meg kell mondanom tisztán, hogy a bíró úr tekintélye forog most kockán. Hogy is mondjam, hogy szavam meg se sértse, macskákat akar újra a birodalom népe.

– A törvény az törvény – dörögte újfent a bíró –, ha visszavonom, oda a tekintélyem.

– Nekem is ez a véleményem, de valamit mégiscsak tenni kéne.

– Halál a népre! – dörögte újfent a bíró toporzékolva.

De a kisbírónak megint csak volt valami mondanivalója.

– Hallgatlak – mondta a bíró –, mi volna?

– Nos hát aludjunk rá egyet, mielőtt határoznánk.

– Okos beszéd – mondta a bíró, és ásított egyet, amúgy is keveset hagyták aludni az egerek.

Hát ebben maradtak, a bíró bebújt az ágyba. De alighogy elszenderedett, éktelen cincogásba kezdtek az egerek. Fölpattant a bíró, égnek állt mindenhajszála, amikor látta, hogy a szobája tele van egerekkel. Nyüzsögtek hegyin-hátán, s jöttek, csak egyre jöttek, hogy a végén már nem látszott tőlük a padló.

Az történt ugyanis, hogy a macskák – törvény ide, törvény oda – a csiklandó egérszagra visszasettenkedtek a birodalomba. Erre az egerek megrémültek, s az egyetlen törvény védte helyre, vagyis a bíró hajlékába menekültek. Látta a bíró, hogy hiába hajkurássza, úgy ahogy volt, egy szál gatyában kiiramodott az éjszakába. Az egerek meg utána, mert tudták, amíg velük a bíró, addig nem bánthatják a macskák. Menekült a bíró, nyomában az egérsereggel, már a hetedik határban érte a reggel. S talán még most is fut, ha bírja a lába, és futnak az egerek utána.