Mátyás-napi vásár

Nagy vásár volt még a
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
oda járt a császár.
Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár.
Node nem azért volt
híres ez a vásár,
hogy lábbelit venni
oda járt a császár.
Bár a vevőtől is,
kivált ha az császár,
hírre-névre kaphat
olykor egy-egy vásár.
De a keresztúri
nagy kirakóvásár
híréhez-nevéhez
nem kellett a császár.
Portékájáról volt
híres az a vásár,
azért járt el oda
csizmáért a császár.
Utcák hosszat állott
álló nap a vásár.
Sátortól sátorig
alkudott a császár.
Parolázott, már-már
készen volt a vásár,
egyet gondolt, s azzal
odébbállt a császár.
Addig válogatott,
alkudott a császár,
félő volt, hogy mindjárt
eloszlik a vásár,
s mehet szégyenszemre,
és éppen a császár.
S mit mond otthon,
miért maradt el a vásár?
Járhat majd tavalyi
csizmában a császár,
esztend’ ilyenkorig
nem lesz csizmavásár.
Mert csizmát csinálnak,
s máshol is van vásár,
de oda nem mehet,
nem bizony a császár.
Menne ő örömmel
máshová, a császár,
de nem oda Buda,
kettőn áll a vásár!
Megmondta az asszony
– otthon ő a császár –:
„Csizmát kend csak Székely-
keresztúron vásál.
Nem pazarolhatunk,
éppen mi, a császár,
mikor ott az olcsó,
nagy tél végi vásár.
Alkudjék csak kelmed,
úgy vásár a vásár.”
Ezért alkudozott
napestig a császár.
De nem is maradt el
sohasem a vásár,
estefelé mégis
csizmát vett a császár.
Többnyire Bodrogi
sátorában vásált.
Bodrogi rendszerint
megszánta a császárt.
Pompás áldomással
végződött a vásár,
s karján új csizmával
ment haza a császár.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]