Tűvé-tevő

Szőrén-szálán elveszett,
lába kelt a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek?
Tűvé tette a szobát,
egész áldott este.
Sírt a kislány de a tűt
hiába kereste.
Lába mégse kelhetett,
el senkise vitte,
meglelném, ha valaki
keresni segítne.
Megkérte a kiskakast,
hogy keresnék ketten.
Kukurikú, meglelem
ha keresni kezdem.
Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kakas is
hiába kereste.
Megkérte a kiskutyát.
Bízd a szimatomra,
úgy veheted mintha már
a tű meg is volna.
Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kutyus is
hiába kereste.
Megkérte a malacot.
Egyet se sírj húgom,
azt a kis tűt neked én
menten előtúrom.
Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
túrt a malac, de a tűt
hiába kereste.
Megkérte az egeret,
utána a macskát,
végül a vakondot is,
de nem látta hasznát.
Tűvé tették a helyet,
egész áldott este,
macska, egér s a vakond
mind a tűt kereste.
Ám hiába, nyoma se
volt sehol a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek.
Sírt, csak sírt a kicsi lány
egész áldott este,
s még álmában is talán
mind a tűt kereste.
Elsírta a bánatát
reggel a csikónak.
Hozz egy fogót szaporán,
rántsd le a patkómat.
Most verettem frissiben,
vadonatúj mágnes,
ezzel a tűt megleled,
ne sírj kicsi Ágnes.
Térült-fordult a kislány,
s mint egy fényes bolha,
pattant a tű szaporán
a mágnespatkóra.
Örülnek mindannyian
a megkerült tűnek.
S a fokába sorra mind
piros cérnát fűznek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]