Minden hatalom

Ha megsimogatná a hegyeket, keze nyomán kisimulnának, szálukra feküdnének a fenyők, s a vadak: őzek, medvék, farkasok, zergék, mint a bárányok összebujnának, úgy aludnának. Ha akarná, minden virágok illatát bibe-bölcsőjükbe parancsolhatná vissza, hogy ne érezzek más illatot, más illatot az ő, semmilyen más illathoz-nem-hasonlítható illatánál. S az Olt is megállna, egyetlen pillantására, meg… Hogy csodálkozna reggelre kelve a vén Duna! Pedig ez nem csoda. Mert minden hatalom neki adatott, mert hatalom, teremtő hatalom csak a szerelemnek adatott, egyedül csak a szerelemnek.