Hol volt, hol nem volt

Ember-hullám a tenger hátán, zajos, barnára sült sereg! S mint valami jókedv-sirályok, úgy röpködnek a visongások a ringatózó víz felett. Amióta tenger a tenger, nem volt a parton ennyi nép, nem nyergelte még ennyi ember sörényes hullámú vizét. Kik itt napoznak, és naphosszat gyűjtik a fényt s az új erőt, hol volt ez a rengeteg ember tiz-tizenöt év előtt? Hol volt, hol nem volt… Mindig itt volt, csak épp a parttól távolabb: küzdött, izzadott, míg legyőzte a hétfejű sárkányokat. És most itt van, és nyárról nyárra gyarapszik, nő e víg sereg. S mint valami jókedv-sirályok, szállnak a vidám visongások a ringatozó víz felett.