Jeszenyin sírjánál

Hát itt nyugszik a kocsmázó poéta, kinek sejtelmes versein zizegni tanultak a nyirfák, itt nyugszik Szergej Jeszenyin! A temető, mintha ő írta volna, nyírfákkal-gyertyás, ciheres, hantjai között botladozva a téli nap is sírt keres. Téli nap voltál te is, költő, nyírfák karjába roskadó. Sztyeppék bánata ülte lelked, mint e temetőt most a hó. „Falvak utolsó poétája, szovjet oldalon, útitárs!” Égi sztyeppék ködéből, nézz le, nézz le, ha olykor erre jársz. Fények égnek Rjazány környékén. A volt muzsik: verseket olvas estelente, s rendesen borotválkozik. S nézd meg a várost, öles plakátok hirdetik neved, Jeszenyin. – Orosz lovak patája csattog fönn a Mindenség mezein!