Kulcs és kalapács

Könyvek, brosúrák, irányelvek, zsírpapírban meg paprikás szalonna, és a táska alján franciakulcs és kalapács. – Csodálkozik ugye, barátom, sokan nevettek már ezen, hogy azt a kulcsot s kalapácsot magammal miért cipelem. Áradt a szó a vén vasasból, amíg szelte a kenyeret, s a gyepre újságpapirosból kettőnknek asztalt terített. Harminc esztendős ez a táska, kopott ugyan, de bírja még… Egyék, ne várjon biztatásra, erre még ráfér az ebéd. – Fiatal masiniszta voltam, az első próbaút után vette nekem a szerszámokkal ajándékba a nagyapám. – S azóta szinte súlyommá lett e táska, s benne ez a két öreg szerszám… ők visznek engem, mint a mozdonyt a lendkerék. – Aztán, mikor falura küldött engem a mozdonyról a párt… az asszony szidott, vénségemre mi jut eszembe, mizserált. De aztán mégis nekilátott, csomagolt, mint már annyiszor. – A kulcsot és a kalapácsot! – léptem vissza a kapuból, mert éreztem a táska súlyán… – Tán az ideológiát akarja vélük agyusztálni, ott a szerszám: a brosúrák. – – Így kötődött velem az asszony, s mondott még ennél szebbet is, hogy ilyen bolondot ki látott, vigyen egy vagon vasat is. – Jó is lett volna, nem is egyszer, ha akkor reá hallgatok, akkoriban falun a ráfvas ugyancsak nagy probléma volt. De hát az rég volt, nagyon régen, – s mintha azt mérné, milyen rég, hallgatott hosszan, és behunyta ráncok közt lakó kék szemét. – Gondoltam – folytatta, a morzsát két újjal csipegetve fel, s deres bajuszát széttörölte hatalmas keze fejivel. – Gondoltam, mikor idejöttem, az elmélet, a haladás: tervek, brosúrák mellett jó, ha kéznél egy kulcs s egy kalapács. – Hasznát is láttam, megtörténik, hogy egy traktor, vagy más egyéb bedöglik, mert, nézzen csak széjjel, műhely a határ, csupa gép. – Meg aztán, amint már mondottam, így kívánta a megszokás. Még a nyelvem is botlik, hogyha nincs itt a kulcs s a kalapács. – Előfordult, annyit ugrattak, hogy nélkülök indultam el, s nem ment a gyűlés, csak dadogtam, nem boldogultam semmivel. Hát ezért hordom én magammal, vén vagyok, mondják, s babonás, de higgye el, ha kell még súg is, súgnak a kulcs s a kalapács. Aztán csomagolt, összerakta nagy gonddal úti batyuját. Elköszöntünk. Indult a táska s a szerszámszagú brosúrák. Sokáig néztem még utána, s amint messzire ballagott, mintha a vállán mentek volna tovább a villanyhuzalok.