Csillagfoglalás idején

Elhagyják a fenyők a hegyet, lassacskán mind-mind odébbállnak, fejszesuhogás hívja-hajtja a döndülve is délceg fákat. Futnak a fenyők, kikkel annyit példálóztak már itt és máshol, sziklákon is megkapaszkodó szívósságról és helytállásról. Menekülnek? Földre-hullt szelek követik őket botladozva, a volt viharok rongyait most minden szederág visszafogja, mert vágottasban az orkán is bokrokat-bújó gyönge szél lesz, koldus szellő, ki félve simul áfonyák apró leveléhez. Elhagyják a fenyők a hegyet, lassacskán mind-mind odébbállnak, fejszesuhogás hívja-hajtja a döndülve is délceg fákat. Példálózni, embert példázni fenyőfákkal nem lehet immár; csillagfoglalás ideje van, égi-közhely csupán a villám. – Futnak a fenyők, hadd fussanak! Kár siratni a futó fákat. – Meglehet, hogy egy szép napon majd a hegyek is mind odébbállnak.