Falusi alkonyat

Lassan leáldoz a nap. Nyers barázdák között brigádos araszolgat. Traktor kérődzik a kocsma előtt. Fáradt, akár egy jámbor háziállat. Avas kazlak mögött, ingujjra vetkőzött legények futballoznak. Falnak támasztva poros, árva bicikli néz irigyen egy piros motorkerékpárra. Szedelőzködnek az ácsok; holdsugár-hajlatú lány kapkodja kötőjébe a forgácsot. Mint kitakart illatos szüzek fázósan feküsznek a gerendák. Az alkony lassan estébe mereng át. Közelebb ólálkodnak a hegyek, s a kazlak a közelgő hegyek karjába imbolyognak. Az égen csillagok, s a faluban villanyok gyúlnak, gyűlnek. A tücskök altatót hegedülnek. Az antennák a földgolyó sorsát, s a holnapra várható időt szimatolják. Illatos fenyőforgácsot faragnak a holdról az álmodó ácsok.