Filológia egy kalangya árnyékában

Még ez a nemzedék, s kihal az aratás „romantikája”. Kihull egy véka régi szó, az Idő-rosta kirostálja… Nem értik majd az unokák, ha azt hallják, hogy valaha, egy kalangya hűs árnyékában, milyet szundított nagyapa, s hogy milyen fürge marokszedő- leány volt akkor nagyanyó, mint ahogy én is képről tudom, milyen is volt a hadaró… Még ez a nemzedék, s kihal: kalangya, kéve, asztag – és e kedves, szép szavakkal együtt annyi, de annyi szenvedés.