Márciusi szél

A kertek felől szelíden, és szinte lopakodva az ablakig merészkedett, s orrát az üveghez nyomta. Ki kellett nyitnom az ablakot. Bejött, kacagott s elfutott, és futott városszerte. Összejárt minden zegzugot, s az utat fölseperte; a lányok hajába beletúrt, s a menyecskék tömött kontyát szertezilálta kéjesen: „Tavasz van, tavasz!” – mondták. Állványról állványra szökött, a kőmives már várta, s menten ingujjra gyürkőzött: „Maltert hé!” – kiabálta. És szállt, száguldott, szállt a szél, agitált háztól házig: „Mozgás, emberek, tavasz van, vén ember, aki fázik!” És szállt, száguldott, szállt a szél: s délben minden ház ormán jókedv-zászlókat lengetett e kamasz forradalmár.