Már évek óta…

Már évek óta járom ezt a foghíjas, hosszú utcát, jól ismerem szélét és hosszát. S mondtam is nem egyszer: meglásd, milyen gyönyörű házakat építünk ide majd egyszer. S mondtam akkor is, amikor még úgy éltünk, mint az ég madarai. Egy padon ültük a delet, s aludtunk, ahol ránkesteledett. Megmosolyogtad álmaim, s mondtad: úgy lesz, bizonnyal úgy… S mert haragudni szoktál, ha igazam van, legalább most ne haragudj.