Hajnali pillanatkép

Hosszú sorokban, rabszolga-feketén, a felszínre érkezett a szén. Hajnal volt, s a felszínre érve, harmat hullott a szénre. Nesztelen, langyos nyári harmat, s meztelen, fürge szélfiókák hasaltak a lankadt csillesor tetejére. Különös dolog történt ekkor a csilletéren. Valami, régen, Nagyon régen-érzett remegés áramlott szét a szénen: megismerte a harmatot, s a fürge, cigánykereket- vető játékos szeleket; s egy rövidke sóhajtásra fölzizegett, s gyémántos fénnyé szenesült hajdani erdők susogása… Kelt a nap, szikrákat szórva. Egy munkás a csilléket könnyedén lekapcsolta, s amint tolta, úgy nézett rá a szén, mint a fölszabadult a fölszabadítóra.