Lupényi ballada 1929-ből

Huszonkét lámpa elaludt, Huszonkét élet kialudt; Huszonkét bányász szállt alá, Lámpa nélkül, a föld alá. Leszálltak másfél ölnyire, S meghasadt lenn a föld szíve; Leszálltak másfél ölnyire, S vérrel vegyült a Zsíl vize. Nem a föld volt a gyilkosuk, Nem a víz volt a gyilkosuk, Nem a bujdokló bányalég; Huszonkettőjük életét A Rend, a Törvény vette el, Tüzet-okádó fegyverrel. Jajjal telt meg a csillesor, Jaj szakadt föl a föld alól. S jaj-feketében lengtenek Fönn a szénporos fellegek; Meghasadt lenn a föld szive, Vérrel vegyült a Zsíl vize: Huszonkét bányász szállt alá, Lámpa nélkül, a föld alá… A golyók helyét őrzi még A büszke, szabad nemzedék, S márványtáblára véste fel: Emlékezz, hősök estek el! – Huszonkét bányász szállt alá, Lámpa nélkül a föld alá.