Nagy álmok

Jaj, csak úgy ne járjak én is!
Láttam a minap egy őszes
embert itt a parton, kérges
kezében, mint törött kardot,
hosszúnyelű, széles, nagy evezőt tartott.
Kötött csónakját sekély víz
ringatta erre-arra.
Jaj, csak úgy ne járjak én is!
Az az ember ott úgy állott,
mint akit immár az álmok
cserbehagytak. Egy-egy bója
visszafogta mindig, mikor indult volna.
Kicsi csónakját a mélyvíz
soha-soha nem ringatta.
Jaj, csak úgy ne járjak én is!
Csak nézte a ködbevesző
hajókat és az evező
meg-megvonaglott markában.
Énistenem, jaj de nagyon megsajnáltam.
Kicsi csónakját a mélyvíz
soha-soha nem ringatja.
Jaj, csak úgy ne járjak én is!
Szakállt növesztett, ó, talán
óceánjáró kapitány
akart lenni, s maradt őszes,
kis csónakon nagyotmondó evezősnek.
Kötött csónakját sekély víz
ringatgatja erre-arra.
 

1956. augusztus 7

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]