Nagy álmok
Jaj, csak úgy ne járjak én is! |
embert itt a parton, kérges |
kezében, mint törött kardot, |
hosszúnyelű, széles, nagy evezőt tartott. |
Kötött csónakját sekély víz |
|
Jaj, csak úgy ne járjak én is! |
Az az ember ott úgy állott, |
cserbehagytak. Egy-egy bója |
visszafogta mindig, mikor indult volna. |
Kicsi csónakját a mélyvíz |
|
Jaj, csak úgy ne járjak én is! |
meg-megvonaglott markában. |
Énistenem, jaj de nagyon megsajnáltam. |
Kicsi csónakját a mélyvíz |
|
Jaj, csak úgy ne járjak én is! |
Szakállt növesztett, ó, talán |
akart lenni, s maradt őszes, |
kis csónakon nagyotmondó evezősnek. |
Kötött csónakját sekély víz |
|
|
|