Hosszú sor, rövid sor…

Hosszú sor, rövid sor, a végén rím, vagy az se: vállamra, vajúdó világ, nagyobb terheket raksz-e? Van-e a versnél súlyosabb, nehezebb földi áru? – Én évek óta cipelem és lettem hajlotthátú. Lettem esetlen s halovány, csak lelkem maradt büszke. De minden sorom, – jó, vagy rossz –, égő lelkemnek füstje. Szemet csíp, torkot rág, vagy száll, száll föl az égig, először rajtam próbálja erejét, gyöngédségit… Hosszú sor, rövid sor, a végén rím, vagy az se: vállamra, vajúdó világ, dicsőbb terheket raksz-e? 1956