A tenger
Emberként él, emberként érez: |
nincsen fogható erejéhez. |
hányta tüzét a hullámokra, |
s ő, a tenger-ember, higgadtan |
S aztán, mint egy nagyapó |
mikor ölébe hulltak a hálás, |
ujjongó sirálysikoltások. |
|
Hangja némelykor nagydob, |
|
csak a magaszabta renddel. |
s belevész, ki másképpen remélte. |
|
|
|