Nagyküküllő
| Nagy a világ! S a földgömbre, |
| kis folyónkat, a Nagyküküllőt, |
| bizony, reá sem rajzolták. |
|
| akárcsak egy Neruda-verssor: |
| szabadon, s mégis mértéket tartva. |
| Igaz, hajók nem úsznak rajta, |
| csak jó komáim, a virtuskodó |
| úsztatják benne lovaikat. |
| vízszagú nyári éjszakákon, |
| mikor csak a
csillagok látják, |
| benne visongnak, lubickolnak |
| a kényes-testű szász
leánykák. |
|
| hát
nem igazságtalanság? – |
| kis folyónkat, a Nagyküküllőt, |
| még csak reá
sem rajzolták. |
|
| kisebb
testvérét kézenfogva, |
|
|
A kökösi hídon
| Lassított a vonat a kökösi hídon. |
| Jődögélt mögöttünk szaporán az alkony, |
| poros köpönyegét félvállra hajítva |
| föl is kapaszkodott a hátsó kocsira. |
|
| Lenn a Feketeügy feketén csillogott, |
| békességes esti harangszót ringatott. |
| Szívem köré apró, fényes tüzek gyúltak: |
| kerestem a parton, kerestem a múltat. |
|
| Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnám |
| Gábor Áron mestert szürke paripáján. |
| Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott, |
| s dörögtek a hídfőn a székely harangok. |
|
|
Öreg kút az utca szádán…
| Mint a botja, olyan görbe, |
|
| Nézi magát, motyog, motyog. |
| Mosolyt próbál – be nagy dolog! –, |
|
| Jaj, mert az a félvödör víz |
|
| Nincs a kútban most annyi víz, |
| húzott reggel s estefelé. |
|
| Nagy tó lenne, talán tenger, |
| elsírt, lenyelt könnyeivel. |
|
| Talán ezen, talán máson – |
| Sokáig élt, nincs más bűne… |
|
|
A mi utcánk
| nem is utca, csak fél utca. |
|
| Egyik felén füstös, mohás |
|
| szegydeszkákból rossz kerítés, |
|
| három fűzfa, térdig nyesve, |
|
| A fűzfáktól kicsit fönnébb, |
|
| megszusszan a keskeny utca. |
|
| Onnan aztán jobbra kaptat, |
|
| útját állja, s mondja: vissza. |
| Nem zsákutca: csak tarisznya. |
|
| Nem is módos, inkább szegény |
| (jaj, de nagyon szeretem én). |
|
| Innen csak indulni lehet, |
| s aki indul, visszajöhet. |
|
| Tisztesség dolgában mindig |
| tanulhat itt, el a sírig. |
|
| tarisznyáltak, azt egykönnyen |
|
| nem fogja az élet piszka, |
| mert itt még a sár is tiszta. – |
|
| Nem is értem, az a pózna, |
|
| miért nem mer fönnebb lépni, |
| lehet, hogy a fényét félti. |
|
|
Üzenet pásztortűzhöz estéli szállásra
| Szálljatok föl, lassú ködök, |
|
| Hadd lássam a székely hegyek |
| bükkös, fenyős kéklő ormát, |
| ahonnan már, amint hittem, |
| csak egy lépés a mennyország. |
|
| s az ősz felé délig deres, |
| eldugott friss tisztásokat. |
|
| Szálljatok föl, lassú ködök, |
| volt társaim folton-foltos |
| ázott-pállott gúnyájáról. |
|
| Hadd halljanak valamit már |
| mert nekem most hozzuk mérten |
| kegyetlenül jól dolgom van. |
|
| Hol is kezdjem, hogy szót értsünk, |
| annyit s annyi felé járva, |
| olyan rég nem tarisznyáltam |
| rojtozott bőr tarisznyába. |
|
| Nekem már a hold csak bolygó |
| s az a pásztor folt a holdon, |
| de egy ország gondját hordom. |
|
| irigyellek én is sokszor, |
| nehezebb, mint a nagyostor. |
|
| Nehéz a szó, kivált a szebb, |
| egy-egy erős pásztor-kezet. |
|
| Szálljatok föl, lassú ködök, |
|
| gyönge este elsőt cirpel, |
|
| táncos lábú, fényes szőrű, |
| szikrátrúgó szép csikókat, |
| száz új csikó-gondolatot, |
| nem tűr nyerget, nem áll hámba, |
| béklyót egyik se szeressen, |
| tüzet vessen, merre járnak. |
|
| S nem kívánok érte más jót, |
|
|
|