Dávid Ferenc emlékkövére
| Te hitetlen hitalapító nagy magyar! |
| Itt küzdöttél végsőt egy-isteneddel |
| s börtönöd öles kőfalaival. |
|
Vásár
| Száz lejt kért a zsibárus |
| összes verseidért, Babits Mihály. |
| Száz lej volt minden pénzem, |
| mert költőre alkudni – szégyen. |
|
Régi rímpár szomorú gondolattal
| Vajon régen is, amikor nemcsak |
| ódát volt muszáj írjon a költő, |
| akkor is ilyen rövid volt |
|
Első kötetem nekrológja
| Nem dicsekvésből mondom ezt, |
|
| Kis kötet volt. Elhallgatták. |
| Jobb így, mintha dicsőítve |
|
|
Tudósítás
| Báránybőgéstől hangos a határ. |
| Nyílik az ibolya. Tavasz van. |
| Különben az utak tele sárral |
|
Azt kívánom…
| Azt kívánom, bár remélem, |
| azt kívánom, ilyen nyári, |
| sokatlátott két szememre. |
|
Csók a lépcsőházban
| „Jaj, ne, ne, meglátnak”. |
| S látod, most eldicsekedem |
|
Egy senkire
Akinek nem inge, ne vegye magára
| „A nép, a nép!” Hisz néped nincsen, |
| osztályod hogy lenne neked? |
| Legkönnyebben: „teoretice” |
|
| Janicsár vagy, janicsár hittel, |
| Kenyérféltő dárdád nyelével |
|
| Ó, a dárda, a dárda ósdi, |
| nagyon elavult fegyver már. |
| Ha nem kis gyáva, volnál Toldi, |
| le engem úgyse bírhatnál… |
|
| De mért is háborodom így fel? |
| A nép is, én is, bár idővel, |
|
|
|