Előhang
| gyopárként sziklás bércein |
| szavak kapaszkodnak szavak |
| szívemben csörgedez csobog |
| télen hogy védjem befagyok |
|
Viseltes szókkal
| vannak vidékek ahol a szerelem |
| akár a harmat az árnyékos helyen |
| tavasztól őszig őrizgeti magát |
| szerény hasonlat de illik rám s terád |
| félszeg is mint az iménti asszonánc |
| de időt-jelző mint arcunkon a ránc |
|
| vannak vidékek ahová nehezen |
| vagy el sem ér a környezetvédelem |
| kimossák sóid kasza is fenyeget |
| csupán a harmat táplálja gyökered |
| tisztások széle északos vízmosás |
| ha annak vennéd hát legyen vallomás |
|
| vannak vidékek ahol csak úgy lehet |
| megmaradnunk ha kezemben a kezed |
| és a viseltes szónak is hamva van |
| ha félárnyékban s ha nem is boldogan |
| száríthat szél és süthet hevet a nap |
| míg a harmatból egy csöppnyi megmarad |
|
|
Cáfolat
| szerencsésebbek állítólag |
| mégszerencsésebbek viszont |
| jogok kiáltványában szavatolt |
| ama cikkely gyakorlására miszerint |
| elhagyhatja hazáját és oda |
| bármikor sértetlenül vissza- |
| rosszhiszemű sőt rosszindulatú |
| ugyancsak állítólagos vám- |
| terjesztett rémhírekhez miszerint |
|
Örmény sírkövek
| vannak vidékek hova már utat |
| csak romos templom s régi név mutat |
| örmény-kert zsidó-sor magyar-telek |
| örmények zsidók lakták székelyek |
| s akad még itt-ott ki a néhai |
| honosokról tud ezt-azt mondani |
|
| vannak vidékek ahol csak a hant |
| tudhatja már hogy ki nyugszik alant |
| régen kikorhadt fejtől a kereszt |
| a zsidók hamvát meg ne itt keresd |
| s ki érti már a megmohosodott |
| márványon az örmény föliratot |
|
| vannak vidékek hol a sírlapok |
| négy sarkában finoman faragott |
| négylevelű lóhere mélyed és |
| századok óta nincs egy repedés |
| esőcsöppöt és harmatcsöppöket |
| gyűjtögetnek az örmény sírkövek |
|
| vannak vidékek hol a madarak |
| a temetőben oltják szomjukat |
| ha szárazság van vagy éppen aszály |
| a gaz-felverte mohos sírra száll |
| iszik s hálából mikor égre kel |
| a holtakért a madár énekel |
|
|
Oki Asalcsi balladája
| behunyt szemmel is a lélek |
| nyomra lel a szó a dallam |
| csángónál is csángóbb éren |
| véremmel egy vér ki verset |
| két megyényi népnek szerzett |
| két megyének két kötetnyi |
| kuzebáj gerd csöndjét önként |
| vállalni de nem az önkényt |
| nem lett belőle botránykő |
| mért nem dalol a votják nő |
| csak ki érte csak ki élte |
| s két megyényi kicsi népe |
| csak ők tudják csak mi tudjuk |
| még álmunkban is motyogjuk |
| el mert hallgatni s gyógyított |
| szembeszállt az elnyomással |
| csángónál is csángóbb áron |
| két fényképed csokor versed |
| ennyid maradt rám s a merszed |
| hogy legalább a családnak |
|
Alázuhanó diólevélre
|
(Csoóri Sándornak)
| vannak vidékek ahol nyáron is |
| a kút melletti vályú alján |
| reggelre megszajzik a víz |
| a gyanútlan kis tavaszi csikó |
|
| hosszú kemény telet csárogva |
| rugaszkodnak tova a csókák |
|
|
Éjfél utáni nyelv
| éjfél utáni nyelv üti föl táborát |
| szitkok jajgatás röpköd és |
| arany- és kivertfogú röhögés |
| felkúszik a falon a mennyezetre hág |
| elnyomja a kinti tolató-zakotát |
| elhessenti a riadt mozdonyfüttyögést |
| nő és feszül már-már a tetőn ütve rést |
| köpenyed mögül félve ki-kilessz |
| látomás kísért hogy vajon mi lesz |
| mondjuk két-három század év után |
| a szent mihály templom gótikus ablakán |
| lábuk lógázva a szentély serlegét |
| köszöntik egymásra akár csak az elébb |
| leharapván a flaskakupakot |
| testvéreim cigányok igyatok |
| és isznak s amíg gurguláz a szesz |
| ki-kilesve fogódzót keressz |
| se péter se máté csak jános van jelen |
| fölvisít egy csecsemő hirtelen |
| majd kétmarokra fogja a tömött |
| elébuggyantott gyönyörű csöcsöt |
| szívja mintha szeszt óriásra nő |
| lehunyt pillád alatt a csecsemő |
| az éjfél utáni nyelv bozontos busa |
|
Metszet
| hogy egyszer mégis vége lesz |
| s mint a kezek a térdeken |
| a velük rozzant egy-rokon |
| mexikóban vagy messzi fenn |
| vancouver jólápolt gyöpén |
| reményt már alig rebbenőn |
| térdükre ejtett két kezük |
| azért mentem oly messzire |
|
|