Körömversek

Réz Pálnak szeretettel

 
Itt a körömvers
ideje, Kosztolányi!
Körömszakadtig.
*
Rakétarózsát
pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.
*
Kertet s virágot,
csak szavakból, szavakkal.
Nem maradt másod.
*
A bárd s a tőke
eltűnt a múzeumból.
Itt járt a tettes.
*
Szögesdrót-eső.
A magasság is hozzánk
alacsonyodott.
*
Háziasultál?
Begyeld, amit elibéd
szórnak – s burukkolj!
*
Dérverte május.
Riadt pillámra halott
szirmok havaznak.
*
Húzd meg, ereszd meg!
Pórázon a pacsirta:
Énekén hallom.
*
Föl, egyre fönnebb!
Emelkedőben szép az
Ítéletidő.
*
Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!
*
Nyeld le a nyelved!
Egyszerre jóllakhatsz vele:
egyetlen egyszer.
*
Eget akkor majd
Fra Angelico fessen –
és üdvözülök.
*
Virágvasárnap.
Szamár még volna, de nincs
krisztusi státus.
*
Túszként kezelnek?
Hovátartozásod el
nem vitatható.
*
Ne légy kishitű!
Volt idő, hogy emberhúst
mértek Enyeden.
*
Szívvel-lélekkel.
Tűzzel-vassal – s majd újra
szívvel-lélekkel.
*
Szél veri a fát.
– Fuss az erdőbe, bolond!
– Fészek van rajtam.
*
A senkiföldje
gondosan fölszántva – s a
mienk parlagon.
*
Háború volna?
Keresztrejtvényt fejt nálunk
most minden múzsa.
*
Vidékiség, ó!
Mefisztó is lúdtalpas
közalkalmazott.
*
Tömjénezés, ó!
Középkor bűzét-szagát
szívom naponta.
*
Csínján a múlttal!
Részeg lehetsz tőle, de
jóllakott soha.
*
Engedted, isten,
hogy túlélje Hiador
s Vahot – Petőfit.
*
és majd elfognak
és majd felkötnek és majd
föl is támasztnak
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]