Körömversek

Réz Pálnak szeretettel

Itt a körömvers

ideje, Kosztolányi!

Körömszakadtig.

Rakétarózsát

pukkant patron: haiku.

Élessel töltlek.

Kertet s virágot,

csak szavakból, szavakkal.

Nem maradt másod.

A bárd s a tőke

eltűnt a múzeumból.

Itt járt a tettes.

Szögesdrót-eső.

A magasság is hozzánk

alacsonyodott.

Háziasultál?

Begyeld, amit elibéd

szórnak – s burukkolj!

Dérverte május.

Riadt pillámra halott

szirmok havaznak.

Húzd meg, ereszd meg!

Pórázon a pacsirta:

Énekén hallom.

Föl, egyre fönnebb!

Emelkedőben szép az

Ítéletidő.

Lesz-e majd torok

elüvölteni, amit

most elhallgatunk?!

Nyeld le a nyelved!

Egyszerre jóllakhatsz vele:

egyetlen egyszer.

Eget akkor majd

Fra Angelico fessen –

és üdvözülök.

Virágvasárnap.

Szamár még volna, de nincs

krisztusi státus.

Túszként kezelnek?

Hovátartozásod el

nem vitatható.

Ne légy kishitű!

Volt idő, hogy emberhúst

mértek Enyeden.

Szívvel-lélekkel.

Tűzzel-vassal – s majd újra

szívvel-lélekkel.

Szél veri a fát.

– Fuss az erdőbe, bolond!

– Fészek van rajtam.

A senkiföldje

gondosan fölszántva – s a

mienk parlagon.

Háború volna?

Keresztrejtvényt fejt nálunk

most minden múzsa.

Vidékiség, ó!

Mefisztó is lúdtalpas

közalkalmazott.

Tömjénezés, ó!

Középkor bűzét-szagát

szívom naponta.

Csínján a múlttal!

Részeg lehetsz tőle, de

jóllakott soha.

Engedted, isten,

hogy túlélje Hiador

s Vahot – Petőfit.

és majd elfognak

és majd felkötnek és majd

föl is támasztnak

Két körömre

Szent Mihály hava

hóharmat-verte

krizantémok – idén is

fekete lovon

kocogott velünk

a reménytelenségbe

szent mihály hava

Őszi éjszaka

rabszállítóként

csukódik ránk a sötét

őszi éjszaka

üzemelteti

az újratermelődő

szívós félelem

Féltékenység

féltékeny vagyok

a szavaimra nehogy

prostituálja

a nyilvánosság

egyik-másik bérlője –

zárdába velük

Mondják

meg lehet szokni

mondják a tetveket is

hát csak szokjátok

én vakarózom

amíg el nem vásik a

bőröm s a körmöm

Atyafiság

a vers is akár

a beton évekig hőt

termelve köt meg

s ha megkötött vul-

káni kőzetekkel lép

atyafiságba

Színházból jövet

Patanyom-tócsa,

megrekedt árok: mindegy –

csak szomjunk oltsa,

s benne tört arcunk

úgyahogy megvillanjon:

idejutottunk.

Krónika

Áthasonulnak

lassan a hosszú hangzók:

janicsárulnak,

de a csé, a gyé

s még jónéhányan, akár

az egri védők.

Tanköltemény

Kinek kellene

e tönkretett föld s rajta

az ínséges nép?

Nem acsarkodnunk,

dolgoznunk kellene most

egyetértésben.

Antik témára

Jó termést hozott

a vadszőlő, Catullus,

ne sírj, Lesbia,

lesz a rigómnak

rügyfakadásig elég

ennivalója.

Sor-vers

Előbb voltál itt.

Rendben van, testvér, állj

hát a sorba is

elém! de azzal

is csillapulhat éhed,

ha engem fölfalsz.

Dr. B. J.-nek

mert a vírusok,

akár a szabadságvágy,

irthatatlanná

kristályosodnak –

és járvánnyá élednek

alkalomadtán.

Három körömre

A központozás

rabságból próbáltál,

legalább abból…

s vélt bilincseid:

kérdő-, felkiáltójel

és a megvetett

hármaspont maradt

(zárójelek rácsa közt)

végső fegyvered.

teleírtam már

mind a húsz körmöm sőt a

fiaimét is

kinövi majd a

köröm a verset és még

holtom után is

lesz hová írnom

legalább jó egy hétig

ha minden jól megy

Három haiku haiku témára

Miért, hogy mindig

japán verssorok jutnak

rólad eszembe!

Ó, miért, hogy le

nem én szakíthattalak,

Cseresznyevirág!

Virágillatod

volt csak enyém, gyümölcsöt

másnak teremtél.

1983

História

Sámán körmökre¹

sátrakban laktunk

de írni már akkor is

tudtunk különben

honnan tudnátok

őseitek sok hősi

tettét ha föl nem

jegyeztük volna

félkönyökön bár s nyereg-

kápának dőlve –

európában

akkor még ürgelyukban

lakott a jó nép

s róma romjain

vakarózva fürdőt már

hírből sem ismert

noli tangere…

neked is nekem is jobb

ebbe maradnunk

1983