Isten háta mögött
| üres az istálló s a jászol |
| idén se lesz nálunk karácsony |
| nem jönnek a három királyok |
|
| sok dolga van a teremtőnek |
| mindenkivel ő sem törődhet |
|
| megértjük persze mit tehetnénk |
| de olyan sötétek az esték |
|
| nézz uram a hátad mögé is |
| s örülnének a mosolyodnak |
|
|
Elmondhatom
| elmondhatom én az emberiségnek |
| ahhoz a szűk nem tudom hányadához |
| tartozom akik igazán fajra felekezetre |
| sőt nemzetiségre való tekintet nélkül |
| a legfelső emeleten élnek laknak |
|
| nem kopog-topog-csoszog senki |
| sem a fejünk fölött csak az esők |
| dobolnak a tetőn gyermekkoromat |
| lopva vissza egy valaha szénával |
| teli s ma már üresen roskadozó széna- |
| padlásról |
ránk forróbban tűz a nap |
| hozzánk közelebb vannak a csillagok és |
| fohászunk is fórban van az alattunk |
| lakókéhoz viszonyítva |
jaj csak tót- |
| ágast ne álljon egyszer ez a ház |
| ezzel ébredek minden hajnalban és amilyen |
| csöndben csak lehet úgy lopakodom |
| ki a fürdőszobába és amilyen ó- |
| vatosan csak tudom éppen csak meghú- |
| zintom a láncot dehogyis akarom én |
| magam ellen ingerelni az ál- |
| matlanságban szenvedő történelmet |
|
|
El kellene
| és a még mindig osztálykülönbséget |
| fitogtató nagybetűket el kellene |
| hagyni minden fölöslegest |
| meztelenre kellene vetkőz- |
|
K. barátomnak
| korszerű hősiesség az enyém |
| végig merlek kísérni ha nem is |
| a főtérig de mégiscsak a leg- |
| forgalmasabb európában úgy |
| mondanák a bánhofstrasszén |
| kiteszem magam az árgus tekin- |
| tetek s a tán mégárgusabb |
| rejtett kamerák prédájául és |
| bólintok biccentek a mellettünk |
| mindegyre föl-fölnyüszülő |
| félszet mégiscsak két gyerek |
| és egy asszony többé-kevésbé |
| jövője jelene sőt múltja de |
| futná a merszből ha nem is |
| a főtérig mosolyogni való |
| sőt nevetséges az én hősi |
| láttam egyszer mondom útközben |
| hogy mondjak én is valamit |
| láttam egy hős ledöntött szobrát |
| hányódni a tyúkudvar szemetében |
| mosolyogni való sőt nevetséges |
| volt ahogyan a kakas a szobor tetemen |
| nyakazott fejre pottyantva egyet |
| kukorékolt mosolyogni való |
| sőt nevetséges volt a hős |
| rohamra vezénylő karlendítése |
| ott a tyúkudvar szemetében ám |
| ha egyszer majd letiszto- |
| helyre állítják csodálattal |
| néz föl rá s megilletődve megy el |
| előtte az akkori arrajáró |
|
Hatalom
| kiteregettem a kérvényeinket |
| mondtam mondtam a magamét |
| a magunkét s ő kicsit szűkre húzott |
| szemmel keskeny-kis mosollyal a szája |
| sarkában egy bent rekedt méhecske |
| sziszifuszi harcát figyelte |
| nem tudom hányszori ablak- |
| hullását s én csak mondtam mondtam |
| megaláztatás éreztem hogy az ingem |
| már az alsóm is csupa víz |
| legalább ha az ablakot csak egy |
| résnyire hogy legalább annak a |
| boldogtalan kis méhnek sikerülne |
| de mintha a gondolatomban |
|
Könyvjelző
| van amikor máglyákba gyűjtve |
| úgy érzed amíg könyvre könyv ég |
| mintha agyvelőd pörkölődnék |
| vadásznak mint a ritka vadra |
| becsöngetnek éjnek évadján |
| és besurrannak mint a patkány |
| szimatolnak szaglásznak körbe |
| majd polcostól döntik a földre |
| és gyanúsított könyved örvén |
| elhurcol téged is a törvény |
| van amikor finomabb módját |
| eszelvén ki nem indokolják |
| miért s miért nem mint a zúzák |
| a bebegyelt ocsút bezúzzák |
| mielőtt még világot látna |
| van amikor csak lipve-lopva |
| ha merszed volna s tudakoznád |
| pilátusként kezüket mossák |
| van amikor szemük se rebben |
| csak ráböknek hogy mi van ebben |
| s mi amabban leszedni mindet |
| átnedvesül a gatyád inged |
| megszégyenülten mint a tolvaj |
| maradsz a szennyes kis motyóddal |
| mintha velődet vették volna |
| szédelegsz ki a folyosóra |
| reszkető kézzel matarászva |
| fordítva gyújtsz cigarettára |
| s egész életed kesernyéje |
| harap tikkadt szád szögletébe |
|
Mélyhűtött álmok helyett
| tojástermelésre egyszóval |
| fennkölt sőt magasztos cél |
| szolgálatában fertőtlenített |
| sodrony-hidláson föl-alá föl |
| kiengedni a gyepre ahol az |
| már a legmicinebb micin sem |
| neon helyett a napot néznem |
| s a frissen forduló barázdák |
| illatát beszívnom engedjetek |
| gyönyörködnöm a kis barázda- |
| gerlicék szárnya-libegése |
|
Hiúság
|
Tagoló vers Sándor fiamnak
20. születésnapjára
|
Ha majd
| teli lesz könyvvel képpel |
| hasmánt heverőn olvasgattok |
| önfeledten én szeretteim akkor |
|
Ha sejtené
| nyilallón velem világíttatná |
| ezt a vidéki bahnhofstrasszét |
| üzemeket kapcsoltatna rám |
| teljesítményeim nagylelkű |
| vagy legalábbis a hivatalos |
| nappalokon verseket írjak |
|
Árnykép
| kezdetét veszi a szorongás |
|
| még a tulajdon árnyékomat |
|
|
Mese az írógépről
| akinek ha lejár a bárcája |
|
|
Május
| dulakodásban szétrúgott tüzek |
| ítéletidő záporába fulladt |
| tüzek füstje mardossa torkomat |
|
| tehetetlen két tenyeremmel |
| gyámoltalanná maszatoltam |
| valamikori elszánt arcomat |
|
|
Elrontott rondó
Ad notam Charles d’Orléans
| nulla nulla hatvanöt hetvenhárom |
| mint egy tetovált reszketeg |
| deportált mormolom memorizálom |
|
| nulla nulla hatvanöt hetvenhárom |
|
| a tél s a tavasz egyremegy |
| források folyók csermelyek |
| várnék s nincs mire várnom |
| nulla nulla hatvanöt hetvenhárom |
|
|
Kiváltság
| még versengünk is kiváltképpen |
| a nagy téli éhkoppok idején |
| rendezett parádés hajtóvadászatok |
| alkalmával még versengünk is |
| hogy melyikünket hasítson föl |
| elsőként fölségesen didergő |
|
Már alapozzák…
| már alapozzák a divatjamúlt |
| vágányokat már rakosgatják |
| indulhat a megkésett villamos |
|
| de lesz-é belőle valaha barrikád |
|
|
Sor(s)-vers
avagy egy vidéki üdvözítő
harminchárom sor(s)a
| merre hová menjek én innen át- ki- hová |
| is telepedhetnék amikor nekem itt |
| szinte de szinte biztosnak mondható |
| helyem van kicsi székem minden köz- |
| ellátási de közszükségleti sor(s)ban |
| szinte barátnak számító ismerősök |
| helyzetemünket értő sor(s)társak közt akik hű- |
| is tartják a soro(so)mat ha bizonyos |
| funkcionális okokból elvégre még a vadállat |
| is ha muszáj szükségét végezni gyá- |
| moltalanul még derülnek-örülnek forma |
| is ha sikerrel jár mert attól a kedv is |
| köztudomásúlag mindjárt jobbra somolydul |
| hogy adná ki magát árulásnak venné a sor(s) ha |
| egy napon arra kellene ébrednie hogy én |
| is már illa berek nádak erek maradok hát |
| lassacskán araszolgatva előre előbbre |
| engedvén az inerciális a tehetetlen- |
| ségi erőnek navigálok havigálok sod- |
| ródom a sor(s)formáló tömegekkel az |
| ünnepi alkalmakkor népnek |
| is nevezettekkel napról-napra éjszaka aztán |
| mindenekért ami bennem bennünket ért |
| álom(s)írom a sort üdvösségünkemért |
| s azzal a már-már boldog reménnyel |
| szenderülök szentülök le hajnalba |
| hajlón hátha nekem nekünk |
| is juthat valamicske belőle de arra |
| is föl s el vagyok immáron készülve hogy mint |
| annyiszor annyi minden az üdvösség adagunkon |
| is kifogy kifogyhat s éppen az orrom előtt |
| épp amikor rám került (derült) volna a sor(s) |
|
A prédikátor könyve
Ami volt ugyanaz lesz majd |
és ami történt ugyanaz fog történni… |
|
| kiszolgáltatottnak lenni mit jelent |
| kérdezte a kisebbik fiam vacsora |
| közben a torkomon akadt a falat |
| riadtan nézhettem mert a tizen- |
| harmadik évében járó kisfiú szinte |
| bocsánat kérően kezdte magyarázni hogy |
| az utcán egy néni meg egy bácsi a |
| bácsi káromkodott is a káromkodást |
| értette nehogy elismételd szólt |
| rá az édesanyja te is mindent meg |
| hallasz amit nem kellene no persze |
| mondtam csak úgy ide is oda is hát nem |
| ti mondtátok hogy kérdezzek meg mindent |
| tőletek amit még nem értek hát persze |
| mondtam megint fölálltam s az utcára |
| szolgáló nyitott konyhaablakot ösztö- |
| nösen behajtottam majd becsuktam |
| annak rendje és módja szerint a |
| feleségem meg a lépcsőházra szolgáló |
| ajtóra vont a tekintetével sebtiben |
| párnázatot oda is lépett mintha csak |
| arról akarna meggyőződni sikerült-e |
| értem már értem ne is magyarázzatok kösz |
| még azt is mondta üvöltötte a bácsi hogy a |
| végén minket is mint a zsidókat kösz |
| köszönöm a finom vacsorát megszánt minket |
| bement a szobába mi pedig szótlanul |
| tettünk-vettünk a góluszban gettóban élő |
| családok történelmétől s no persze a |
| csukott ablaktól hirtelen megáporodott |
| levegőjű harmadik emeleti konyhában |
|
Ketrecben
| Harapd már át a torkomat, |
| ne várd, míg bennem is a vad- |
|
| Mi lesz akkor? Könnyezhet majd megint |
| s jöhet újra a régi nóta, |
| hogy szánjuk-bánjuk bűneink. |
|
| Mire vársz? Minden zsigered |
|
| Hidd el: legolcsóbb bendő- |
| Ne gondolj az önmagát öklendő |
|
| Ne bántson, hogy fölfalatásom csüggedten |
| hogy túl korán születtem, |
|
|
Kőnyomat
Köszöntővers helyett Domokos Gézának
hatvanadik születésnapjára
| bölcsen rendelé az úr amikor |
| kőbe vésette a törvényeket |
|
| a templomok lerombolhatók |
|
| de mi történjék a kövekkel |
|
| de attól még a kő kő marad |
| a kőpor pedig megüli a légutakat |
|
| a kővel már szüszifosz is |
|
| ezért mondom hogy bölcsen rendelé az úr |
| amikor kőbe vésette a törvényeket |
|
| a kövek persze elföldelhetők |
| mint bármely más veszélyes hulladék |
|
| de a köveknek nincs felezőidejük |
| isten ments egy földindulás |
|
| a kövek bármikor felszínre kerülhetnek |
| és akkor bizony mondom néktek |
|
|
Ez vers-e?
(Egy mondat összekevert, tárgyas-alanyi ragozása jelentő mód, jelen időben)
Űrsorompó
|
Toró Tibornak
| amikor egyre szélesebb körben |
| hogy a végtelen egyenlő a határtalannal |
| s hogy bizonyos alapigazságoknak |
| vélt axiómák postulátumok |
| nélküli világ is lehetséges |
| s hogy egy ponton át számtalan olyan |
| köréje képzelt körön belüli |
| akár a határtalannal egyenlő |
| végtelenbe is tágíthatjuk |
|
|
Tömegsír-vers
| a hangtompítós fegyverekkel |
|
| gyalogsági ásókért menesztett |
| egy leleményes altiszt s a kínos |
| jó alkalmul szolgáltak hogy |
| szemlesütve néma kézszorítással |
|
| a zsoltárt már csak magukban |
| dúdolhatták a kivégzett hosszú |
| hangzók hozzájuk tartozói |
|
| mert ezer esztendő előtte annyi |
| mint a tegnapnak ő elmúlása |
| és egy rövid éj átvigyázása |
|
|
Gyülekezési szabadság zárójelekkel
| a színházaikba (amíg még vannak) |
| az engedélyezett darabokra |
|
| a templomaikba (amíg még állnak) |
| felekezetre való tekintet nélkül |
|
| a temetéseikre (amíg még lesznek) |
| életük végéig fegyelmezetten |
|
| MINDEN KÜLÖN ENGEDÉLY NÉLKÜL IS |
|
|
Egy öreg ember utolsó fohásza
|