A tücsök és a hangya
| megunta a tücsök a hosszú téli |
| koplalásokat s hogy prózában versben |
| évszázadok sőt ezredek meséi |
| szerint mindig szégyenkeznie kelljen |
|
| elkezdte tanulmányozni a hangya |
| életvitelét s borzasztó dologra |
| döbbent rá ki mit gyűjt beadja |
| morzsáig beszolgáltatja a bolyba |
|
| szolga az egyén hősi csak az ópusz |
| állapította meg elszontyolodva |
| s rajtam röhög a volt szolga ezópusz |
|
| s ti szabadnak hitt társaim azóta |
| is rajtam fenitek léha nyelvetek |
| ki koplalok bár de szabadon cirpelek |
|
|
A farkas és a bárány
| mindennek fölfelé megy most az ára |
| nemcsak a nemesfémnek drágakőnek |
| le csupán a kisnépek s a magára |
| hagyott törzs tagjai értékelődnek |
|
| fura egy világ megmenthetné még a |
| menthetőkből csekélynél is csekélyebb |
| áldozattal egy-két műhold rakéta |
| s repülőerőd árából szegények |
|
| mint parázs ha fújják fölélemedve |
| önnön nyelvükkel világítanának |
| fura egy szerzemény az ember állat |
|
| meséket ír olvas hogy elfeledje |
| mihelyt adódik rá hatalma módja |
| a farkas mindig a bárányt okolja |
|
|
A fölfuvalkodott béka és az ökör
| bevallom engem néha már gyötör |
| nemcsak gyötör de szinte mintha fájna |
| a nagyravágyó béka s az ökör |
| ezópusz óta híres fabulája |
|
| mert mindeddig harsányan kinevettük |
| a pukkadásig fölfuvalkodót |
| s most mintha nevetni nem volna kedvünk |
| ökörnyi már az öklünknyi se volt |
|
| fújja magát s a magáét a béka |
| megvalósulni látszik vágya célja |
| mind hatalmasabb csődöt mond a vén |
|
| fabulák minden eddigi receptje |
| hőköl szomjan az ökör s még remény |
| sincs arra hogy a béka kirepedne |
|
|
A vipera és a róka
| védd magad ezópusz mert a megalomán |
| filozófus a kis nevenincsen |
|
| kart karba öltve látták menni őket |
| legyintett ezópusz s a körötte levőknek |
|
| kart karba öltve vonultak nohát |
| bánom is én már ha rosszat ha jót hoz |
| tövisbokron vitte az ár a viperát |
|
| állapította meg csöppet sem búslakodva |
|
|
A galambok és a patkányok
| folyó medrében az őszi verőben |
|
| sóbálvánnyá dermedten álltam |
| gyökeret miért vert a lábam |
|
| látván milyen békésen érti meg |
| egymást milyen harmóniában |
|
|
A kelmekészítő és a szénégető
| békélgetőznöm egy födél alatt |
| a napja is kormozva jő fel |
| s kifehérített gyolcsomat |
|
| mit éjet nappá téve szőttem |
| hogy mindenkinek jutna bőven |
|
| s kötés a sebre mely hol itt hol ott |
|
| békélgetőznöm egy födél alatt |
| a napja is kormozva jő fel |
|
|
A favágó és a fejsze
| ha már erdőnyi letarolják |
|
| s már-már eszelős mámorában |
| utódom kit nyomomba vágytam |
|
| csorbulnak itt még fejszeélek |
| a favágó meg hadd rikoltson |
|
| nem gyűlölöm viselve sorsom |
|
|
A fenyőfa és a nád
| a nád hajlongott a fenyő nem |
| adta be derekát a szélnek |
| s kettétört ekképpen az erőtlen |
| nád javára billent eddig a mérleg |
|
| de jött egy legény amiről nem |
| vagy csak suttogva ha beszélnek |
| vihar múltával jött s merőben |
| más tanulságot adott a mesének |
|
| lévén maga is viharverte fáradt |
| és tapasztalt ki meséken átlát |
| lemetszette tőből a nádat |
|
| furulyát fabrikált belőle hátát |
| a kettétört fenyőnek vetve halkan |
| elkezdte siratni az alkonyatban |
|
|
Históriai pillanatok
| caesar elkerülhette volna |
| ha mint némelyik majmolója |
| korrupt testőrök helyett két kutyát |
|
| két jószimatú vérszomjas ebet |
| táruló karja félre nem vezet |
|
| egyből megorrintotta volna |
| a két szemfüles dög a tóga |
| alatti tőrt dörgedelmes vivát |
|
| harsan a fórumon brutus pedig |
| nem ismervén az etológiát |
| máig kéz nélkül dísztelenkedik |
|
|
|
Dachaui képeslapokra
| az appellplatzon csönd honol |
|
| kiszúrták hitler fél szemét |
| az őr éppen fotót cserélt |
|
| nonstop-módszerrel pergett |
|
| Csönd van. Szemerkél. Szél oson. |
| Appellplatz. Ruhe! Holtszezon. |
|
|
| krematórium kéménye fölött |
| füstnek is vélhetnéd hajdan-volt |
|
| tavasszal vagy a nyári kék |
| a látottak mikor a jegenyék |
|
| fasor vésztjóslón silbakol |
|
|
| kinéztem a mementóul (vagy mintaként?) |
| egy aránylag tűrhetőnek remélt |
|
| a zárt formában áttelelhet |
| még akkor is ha agyonvernek |
|
|
|
Pergamentekercsekre
| s mert szóval szólnom nem lehet |
| s mert törvény sincs mi védene |
|
|
| a munkát már csak mímelik |
|
|
| egy boldogtalan szárnyanincs |
|
|
| mintsem vályogból sziklát |
|
| s higgye hogy véghezvihető |
| a kéjt csak kínzásban lelő |
|
|
| se fortély soha vissza nem |
|
|
|
Barbár szonettek
| Dühöng a kán, tajtékzik, tombol: |
| hogy dacol vele a szemközti dombon |
|
| Hiába a kínai ágyúk, az ostromgépek, |
| – mindent, ami csak mozdítható volt – a horda: |
|
| s két lábra állítja lovát. |
|
| hullámot vet, egymásba-rontva, |
|
|
| gerinc reccsen, végtagok csavarodnak, |
| vesék, májak kenődnek, herék morzsolódnak |
| apokaliptikus üvöltéssé, hogy a |
| táborhoz szegődött kutyák szűkölve menekülnek; |
|
| velő loccsan, kifordult szemgolyók |
| rángatóznak ideg-zsinórjaikon … |
| Aztán csak hörgés, hörrögés – döglődő orkán –, |
|
| Ó, boldog koponyák, gerincek, |
| herék és szemgolyók, akiknek |
|
|
| Mint akit már nem is érdekli az egész. |
| Körben táncoltatja a mént, |
|
| majd a húshegyről leléptet, |
|
| megveregeti lova tomporát |
| és belerúg a sátra előtt gubbasztó sámánba. |
|
|
|
|