Dísztelen dalok
Harangfölirat
(ars poetica)
azért harang a harang
hogy hívja az élőket
temesse a holtakat
s hogy árvíz jégverés
tűzveszély idején
s hódító horda láttán
félreverjék
1986
Helyzetdal
miben volnék én különb
állami alkalmazottak
vagyunk valamennyien
neked megmondják
mit kell elvégezned
nekem megmondják
mit nem kell megírnom
telik belőle lakbérre
ruhára cipőre betévőre
s ha beosztók vagyunk
még szórakozásra is
te kocsira örök-
lakásra maszekolsz én
harmatnyi örök-
kévalóságra tied
a bizonyosabb
1980
A festő
A festő jut eszembe akinek
künn az olt-parton egy
nyár végi délután tartottam az
állványát hogy el ne fújja a szél
gyönyörű idilli táj éledt a vásznon
tehén ballagott békésen az oltra
de reggelre kelve ámulva láttam
nyoma sincs a tehénnek aszályszín
vörösesbarnával perzselte
le a mester a tegnap
még zöldellő domboldalt
hová lett a tehenünk kérdeztem
eladtam mondta nincs
amiből kitelelnünk
1981
Szerencsés ember
Szerencsés egy embernek mondható
az én nyolcvan felé
járó édesapám bal lábfejét
akna tépte s ezért hadi-
rokkant nyugdíjra jogosult ekképpen
háromszor annyit kap mint épen
meggörnyedt falusfelei mondogatják
is nem minden irigység nélkül
ellőtték a lábát ellőtték
de legalább megfizetik szó
ami szó haszonélvezője
ő is a háborúnak
akár a nagyhatalmak vagy
a fegyvergyárosok
1983
Öreg iskola ünnepére
bennünk is vásnak a lépcsők
bennünk is öregednek-
újulnak a falak
halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont
dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák
isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még
ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont
1981
Dokumentumlíra
ifjonti dühvel arról
rigmusoltam hogy aratatlan a
búza s lábon szárad a fű
meg-megcecegtek engemet akkoriban
és piros kis plajbászaikkal
mint a kollégiumi számtan-
tanárunk szokása volt csak-maguk-
ismerte jeleket róttak nevem elé
lábon szárad a fű és aratatlan a
búza most is sose
reméltem volna hogy emberöltőnyi
halhatatlanság jusson néhai
rigmusaimnak és
hogy ama titkos jeleket se
radírozza ki senki
a nevem elől
1989
Hattyúdal
úszó
jégtáblára
menekült
didergő
emberpár
karácsonyi
zenét
sugároz
minden
hullámhosszon
1984
Esti dal
boldogság az is
irigylésre-méltó
ha csúcsforgalom
idején
huszonkétfokos
hidegben toporogva
fölfurakodhatsz
a várvavárt
zsúfolt autóbuszra
és
még viszel is
valamit a
műanyag szatyorban
1983
Megkésett dal
Ruttkai Éva emlékfüzetébe
őszelőben hanyatt-dőlve
jegenyenyír gótikája
rezeg már-már szemfödelet
félig-csukott szempillámra
valahonnan nagymessziről
a dunáról idesiklott
sirály sajdít a kék égre
bánat-színű kondenzcsíkot
mellettem a lábonszáradt
fűben tücskök cimbalmoznak
még valami vigasztalót
a megriadt magyaroknak
1983
Dilidal
fegyelmezett egy ember
vagyok én kérem illem-
tudó sőt még annál is
illemtudóbb
tudom mit lehet s mit nem
én kérem tiszteletben tartom
és bizonyos okoknál fogva
még kifelé jövet is mindig
kopogtatok az ajtón
1982
Lépnek még
tavasz van végre valahára
bomlanak rügyek levelek
ágak közt rigó füttyöget
ki emlékszik a vén platánra
lám az idő kiszuperálta
hiányzik-e valakinek
csak a sakkozó öregek
emlékeznek a vén platánra
szemükbe örökült az árnya
és szívükbe a döbbenet
már kétségeik sincsenek
lépnek még bár vesztve a játszma
hiába rügyek levelek
kidőlnek mint a vén platánfa
1984
Dísztelen dal
nem mondok én
ki
mondhatatlant mert
félek ha ki
mondanám rámszakadna
nem vagyok hős ó
hősök nem
alkalmazottak
vagyunk valamennyien
légirévészek egy
tollvonással vagy
mint régen a lakájok
egyetlen legyintéssel el
bocsájtható al
kalmazottak saját
jószántukból mert
senki sem kényszerített
ó nem csakhát a körülmények
ugyebár azok mindig
adva vannak sőt ugyebár
a havi fix reménye
nomeg a nyugdíj ó a
szabadság kérem ahogyan
egy jeles író
személyiség mondotta
az kérem a tizen
nyolcadik század esz
méje volt ugyebár a
huszadiké a nyugdíj
ha megérhetjük és
így van ez kérem
az egész földgolyón
talán másutt is
ahol ha van még
civilizáció.
1982
Egy pályatársra
olvasnám örömest amit írsz de
minden igédnek mintha neutrum
nembeli hangzata volna holott
köztudomású hogy a magyarban
nyelvtani nem nincs nemhogy a
versben szó aki háremet őrző
tedd ide-tedd oda szolga gyanánt
tyúkszaros élte fejében
hagyja magát kiherélni
1984
Merénylet
egy bizonyos mössziő lö poet
nem mindennapi vakmerőségre valló
tettet hajtott végre
antológiát szerkesztett
minden idők száz legjobb
verse címen erre
egy önérzetes oxitán megírta
minden idők százegyedik
legjobb versét
1984
Dedikáció
Dr. K. M.-nek
fejcsóválva mutattad a filmen
megviselődött hátcsigolyáim
válasz-látlelet ím ez a vékony
könyv a gerincünk állapotáról
1981
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]