Alázuhanó diólevélre

(Csoóri Sándornak) vannak vidékek ahol nyáron is a kút melletti vályú alján reggelre megszajzik a víz megköt a színe akár a kiöregedett szavakon az emlékezet horkanva hőköl vissza a gyanútlan kis tavaszi csikó pikkelyeket prüszkölve inal anyjához korai őszt hosszú kemény telet csárogva rugaszkodnak tova a csókák alázuhan az első diólevél s hulltában hóharmat-verte halántékú férfi vállára nehezül: szárnyul 1980