Új esztendő

Új esztendő, új esztendő, nem tud rólad a nagy erdő, sem a hó alatt a határ, sem a határ fölött szálló árva madár. Új esztendő, új esztendő, nem volt a nyakadban csengő, nesztelenül érkeztél meg, lábad nyomát nem érezték az ösvények. Csak a hold, az elmerengő, csak a nap, az alvajáró, jelezték, hogy újra megjő éjfélkor az esedékes új esztendő. Csak mi vártunk illendően, vidám kedvvel, ünneplőben, csak a népek vártak téged, háromszázhatvanöt napi reménységnek.