Szemerkél az őszi eső

Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De letépte a cudar szél pompázatos szép ruháját, pedig azt még a zuhogó záporok is respektálták. De leginkább azon búsul, hogy azok is elszeleltek, akik árnyas lombja között nyáron által csiviteltek. Se egy rigó, se egy veréb, csak egy öreg, mindig álmos varjú maradt hűséges a lombja-vesztett diófához. Ül, csak ül és hallgat bölcsen, jól tudja, hogy nemsokára lesz az öreg diófának gyönyörűszép hósubája.