Kakukk
Nem szeretem a kakukkmadarat, |
mert folyton-folyvást egyet hajtogat: |
Mintha az erdő egyesegyedül |
az övé volna, szégyentelenül |
fújja a magáét: kakukk, kakukk. |
|
Túlkiabál minden más madarat, |
csak harsogja a nyári ég alatt: |
|
Ő mondja meg, hogy meddig élhetek, |
kisajátít idegen fészkeket, |
abba tojik a szemtelen kakukk. |
|
Hallgat az erdő, bölcsen bólogat: |
szeretni kell mindenegy madarat, |
|
Hatalmas az ég, végtelen a nyár, |
s ideje a kakukknak is lejár, |
|
És újra hallod majd a cinegék, |
pintyek, rigók kedves kis énekét |
|
|
|