Visszafojtott szavak a Házsongárdban

Kacsó Sándor sírjánál
se imádság se ének
feketét vett igékből halotti beszédek
mormolunk rebegünk
mi lesz velünk mi lesz velünk.
senki teremtett
nem múlhatja e vermet
mindnyájan ehhez járulók vagyunk
siratván siratjuk magunk.
ő volt a tisztesség fehér
zászlaja alatt a vezér
igéi ama tarpai
esze tamás talpas kurucai
mosolya búzát érlelő
maga a nyárelő
dühében a tenger morajlott
s az ágyúkká öntött harangok.
a ki nem üvölthető félszek
idején nekünk nyomot vérzett
leáldozott a mindenség süket
a harangok lenyelték nyelvüket
csupán a bárány rázza az akol
sötétjében csengőjét valahol
a gyermekkor gyönyörű kék egén
pillog föl milliom gyertyafény
s egy-két a nyárból megmaradt
tücsök cirpeg az öles hó alatt.
se tárogató se harsona
föl nem riasztja álmából soha
nyugszik ki volt a szeretet fehér
zászlaja alatt a vezér
s mi a ránk szakadt nagy télben toporgók
körülállván ezt a koporsót
mormoljunk el mibennünk áldott
lelkéért bár egy miatyánkot
 

1984

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]