|
Göcögő rigmus Kormos Pistának
| emlékszel-é pista emlékszel-é |
| a madárijesztőkre ahogyan estefelé |
| napszentületkor az egész napi vacak |
| meló után állnak az öreg manchai lovag |
| egykedvű leszármazottaiként |
| tudván, hogy tőlük még egy fia madár se fél |
| sok rémisztőt kitalált már az emberész |
| de nekünk emlékszel-é az egész |
| szörnyű bagázsból csak ezek a lengeteg |
| csámpás legény-másaink voltak kedvesek |
| tudták a madarak is tudják semmi vész |
| irodalom csak játék az egész |
| hókuszpókusz de a már elvetett |
| magot vigyázni kell tartják az illemet |
| tisztelik tisztük napközben derék |
| hivatalukból se varjúraj se veréb |
| sem a seregélyek surrogó ostora |
| gúnyt nem űzne az őrzőkből soha |
| alkonyatkor jut is marad is alapon |
| estefelé aztán szűnik a tilalom |
| telik a begy s ha jóllaktak a fáradt |
| madárijesztők vállaira szállnak |
| beszélgetnek velük sorra kikérdezik |
| napközben költött verseik |
| csupa nagy költő mondtad egyszer a vonat |
| ablakában könyöklőn nagyokat |
| göcögve hozzá no nézd balassi és |
| a társa meg világra olyan mint vitéz |
| s az a menyecske-farba bámuló kujon |
| ki más ha nem a margózó villon |
| és ez a gyom közül ki se látszó keszeg |
| emlékszel-é pista emlékszel-é |
| a madárijesztőkre úgy estefelé |
| rájuk gondoltam abban az októberi |
| napsütésben mikor az ég madarai |
| dideregtek mivel az örökkévaló |
|