Hétlábú bogár

Sz. D. utolsó útja
heten emeltük vállra
tarisznyában is elvihető
földi maradványod
hosszúkás hétlábú bogárként
csoszogtál araszoltál
sehogysem akart kijönni a lépés
most se jött ki a lépés
még az öröklét felé
tartóban sem
én még a kalapomat is
kénytelen voltam
hónom alatt szorongatni
míg valaki meg nem szánt
s ki nem kapta onnan
komikus lett volna
ha mondjuk a lépcsőn
fölfelé ahol súlyos
tölgyfa-páncélod ugyancsak
vállamra nehezedett
s mind a két kezemre szükség volt
ha akkor a kalap elgurul
belelépek vagy elbotlom benne
rágondolni is rettenetes
mivé sikeredhetett
volna az egész
végtisztességtevés
most már nyugodt lehetsz
oldaladon a fiaddal
sírotok ugyan jeltelen még
de mesternek nagynak mondanak
olyan bennfentes biztonsággal
amilyennel azelőtt részegesnek
idegbetegnek suttogtak
de azóta ezt már
istván is
lászló is
elmondhatták neked akik
akkor halálra váltan bár
de még gyanútlanul
lépegettek mögötted
most már együtt mosolyoghattok
hogy milyen elszántan próbálom
elfogadhatóvá kopogni
ezt a keserű krónikát
Mellékdal:
hantoltál önmagad fölé gyönyörű
benemsüppedő vershantokat
töprenghet most a sok hű barát
vajon melyik jeltelen sír a tied
 

1984

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]