A bujdosni se tudó szegénylegény éneke

kelendő a burkus

minket még egy rongyos

forintra se taksál

senki emberboltos

nem kellünk mi múltnak

nem kellünk mi mának

kivált jövendőnek

minket itt utálnak

nem kellünk mi testvér

sem itten sem ottan

a nemkellésekbe

beleszomorodtam

hitted volna-e hogy

nyelvpecérnek álljon

a valamikori

kenyerespajtásom

kivel együtt víttunk

vettük meg a sáncot

akkor még a világ

gyönyörűnek látszott

lejárt testvér lejárt

rosszul tarisznyáltak

felezőideje

a vén ideáknak

kiszikkadt a nádas

kigyérült az erdő

nem bujdosó lenne

a nevünk tekergő

sem inde sem unde

semerre az utunk

egy-két ezer évet

vissza kell butulnunk

kelendő a burkus

hát vigyék ha adják

várjuk mint a holtak

az ítélet napját

1985