Sor(s)-vers

avagy egy vidéki üdvözítő
harminchárom sor(s)a
 
merre hová menjek én innen át- ki- hová
is telepedhetnék amikor nekem itt
szinte de szinte biztosnak mondható
helyem van kicsi székem minden köz-
ellátási de közszükségleti sor(s)ban
szinte barátnak számító ismerősök
helyzetemünket értő sor(s)társak közt akik hű-
ségesen állnak helyettem
is tartják a soro(so)mat ha bizonyos
funkcionális okokból elvégre még a vadállat
is ha muszáj szükségét végezni gyá-
moltalanul még derülnek-örülnek forma
is ha sikerrel jár mert attól a kedv is
köztudomásúlag mindjárt jobbra somolydul
hogy adná ki magát árulásnak venné a sor(s) ha
egy napon arra kellene ébrednie hogy én
is már illa berek nádak erek maradok hát
lassacskán araszolgatva előre előbbre
engedvén az inerciális a tehetetlen-
ségi erőnek navigálok havigálok sod-
ródom a sor(s)formáló tömegekkel az
ünnepi alkalmakkor népnek
is nevezettekkel napról-napra éjszaka aztán
mindenekért ami bennem bennünket ért
álom(s)írom a sort üdvösségünkemért
s azzal a már-már boldog reménnyel
szenderülök szentülök le hajnalba
hajlón hátha nekem nekünk
is juthat valamicske belőle de arra
is föl s el vagyok immáron készülve hogy mint
annyiszor annyi minden az üdvösség adagunkon
is kifogy kifogyhat s éppen az orrom előtt
épp amikor rám került (derült) volna a sor(s)
 

1984

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]