Hatalom

kiteregettem a kérvényeinket mondtam mondtam a magamét a magunkét s ő kicsit szűkre húzott szemmel keskeny-kis mosollyal a szája sarkában egy bent rekedt méhecske sziszifuszi harcát figyelte nem tudom hányszori ablak- üvegnek ütődését vissza- hullását s én csak mondtam mondtam ömlött belőlem rólam a megaláztatás éreztem hogy az ingem már az alsóm is csupa víz legalább ha az ablakot csak egy résnyire hogy legalább annak a boldogtalan kis méhnek sikerülne de mintha a gondolatomban olvasott volna hirtelen azt mondta: nem! 1983