Elmondhatom

elmondhatom én az emberiségnek
ahhoz a szűk nem tudom hányadához
tartozom akik igazán fajra felekezetre
sőt nemzetiségre való tekintet nélkül
a legfelső emeleten élnek laknak
nem kopog-topog-csoszog senki
sem a fejünk fölött csak az esők
dobolnak a tetőn gyermekkoromat
lopva vissza egy valaha szénával
teli s ma már üresen roskadozó széna-
padlásról
padlásról ránk forróbban tűz a nap
hozzánk közelebb vannak a csillagok és
fohászunk is fórban van az alattunk
lakókéhoz viszonyítva
lakókéhoz viszonyítva jaj csak tót-
ágast ne álljon egyszer ez a ház
ezzel ébredek minden hajnalban és amilyen
csöndben csak lehet úgy lopakodom
ki a fürdőszobába és amilyen ó-
vatosan csak tudom éppen csak meghú-
zintom a láncot dehogyis akarom én
magam ellen ingerelni az ál-
matlanságban szenvedő történelmet
 

1983

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]