A folyók közt
| ebből a tájból csak a szél |
| sáncmartoknak de már a sás |
| nem olyan mint az otthoni |
| füvek fák nevét nem tudom |
| s az ismeretlen csillagok |
| úgy állok itt e délbarokk |
|
| kételkedőn is arra vágyom |
| hogy valaki ne földi szem |
| elébe kelljen egyszer állnom |
| mondják persona non vagy grata |
| s vannak miket nem bízhatok |
| se testvérre se jóbarátra |
| itt volna most az alkalom |
| innen szinte egedbe látni |
| miként volt s lészen ezutáni |
| életem mert félő hogy holtan |
| észre se veszed majd hogy voltam |
|
| ki annyi poklot járt a földön |
| szörnyű kínok közt nyűgölődöm |
| nem a halálban még előtte |
| amelyben részeltetsz uram |
| isten báránya hiába vetted |
| rózsája hervad s nem virít |
|
| s nemcsak engem a nyelvet is |
| mely ezerévig áldva zengett |
| tekintse érdemét kegyelmed |
| ne rostálják ki mint a konkolyt |
| adj rá reményt mint a lecsonkolt |
| testrész szemétre nem kerül |
| én látom itt mi minden sorvadt |
| bélyegét az elkárhozóknak |
| süsd rám semmint a hódolat |
| igájában mint nyelve-volt |
|
| abból mi megtörtént velünk |
|
| hó hull el kellett jönnie |
| olyan közömbös mint a hold |
| nem érdekel már hogy mi volt |
|
valahol mintha valami nyilna |
|
virága csönd álom a szirma |
|
|
|