Reggeli rapszódia

Bartalis István bátyámnak

bé mesternek szeretettel

 
ezek olyan nem-szeretem
nem is igazi versek mondja
a feleségem mint ahogyan az
esztéta is mondotta nemrég
ó a nőknek semmi sem igazi
mert az esztéta már maga
a szó is nőnemű olyan
kifinomult legalábbis latens
még akkor is ha férfiember a
művelője hát persze hogy
nem igazi békebeli
versek miért éppen a vers
legyen igazi amikor
minden egyéb
minden egyéb hogy adná ki magát
ha éppen a vers kezdene
költeménykedni hivalkodni
igaziságával a végén
luxusadót akasztanának
mind a termelő mind pedig a
fogyasztó nyakába miért
éppen a költőktől várnátok
barokkosan billegő és jóltáplált
vigaszt mikor a miatyánk
egy-két aszkéta igéjével is
évekig elvagytok a mi
mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma és ne
vigy minket a kísértésbe
vigy minket a kísértésbe miért ne
kem kellene krisztusi vér
hullatás árán is valódi
költeményeket szereznem te még
az ezüst karkötődet
sem mered viselni pedig
csak féldrágakő
csak féldrágakő vetkezetlen
volna lenne volnék ha lennék
akár a pók a mesterien
szőtt hálóval lesném
várnám a mi mindennapi
legyünket európai
rím és mérték szerint avagy
ősi a másik jelzőt már említeni
sem merem milyen nyolcasokkal
antikváriumokban is ritkán
kapható antik hexa- pláne
pentaméterekkel amikor ma
minden mikro a
minden mikro a vers
versminden mikro a is
isversminden mikro a elemi
részecskék fölszabadulása
hasonlat metafora szó
szótag etcetera teljes
önállósulása potenciális
energiájuk teljes i
génybevétele érdekében
így hát ne várjon tőlem senki
goethe-vén göltemény
ezt a luxust nem engedhetjük
meg magunknak mert
társ
a
dalom
ban élünk
ban élünk a
aban élünk mi
miaban élünk társ
társmiaban élünk a
atársmiaban élünk dal
dalatársmiaban élünk mi(?)
helyzetünkben meg
helyzetünkben meg éppenséggel nem
kell elkeseredned azért
benne van ezekben a nem
szereted a versekben is ott
van ott bujkál valami antik
valami ősi majdnem európai
szándék-lejtés s akár a
víz alatt úszó olykor
ki-kibukkan levegőt venni
az értő érti
a látó látja és
csettint és mosolyint
elégedetten s még a
versben kevésbé járatosak is
föl-föllélegeznek egy-egy
jobban sikerült levegő
vételemtől
vételemtől egészen eltikkadtam
adj egy korty valamit s
 
én kárpótlásul
vigaszul fordítok neked
valami igazit
á lá sik parizien á lá bodler
á lá rembo vagy legalább
á lá fen dö szieklö
vagy két világháború közti módon
ha úgy tetszik mert azt még
azért úgy ahogy kell ahogy
illik testhezállón és mégis
lezserül ahogyan bé mester az
ország talán még egyetlen élő
reverenda- és palástszabója szokott
de csak nekem és családomnak
mint magam a velünk együtt
élőkéből magunknak
fordítani s foltozni is ha éppen
kifeslik valamink
kifeslik valamink én rendkívül
büszke vagyok bé mester
kitüntető barátságára csettint
hamiskásan-huncutan hunyorít
mintha érezné hogy a versben az
e müet a néma e-t is ki kell
ejteni méghozzá ö-nek és röviden
csettint és hamiskásan hunyorít
olyanformán mint amikor
nincsen otthon bé néni és
mi lesomfordálunk a pincébe
titkon koccintani
titkon koccintani ő bízik
bennem biztat csettintve
hunyorítva már-már
képes volnék magam
is á lá bodler
legalábbis á lá fen dö szieklö
meg tudnám én is
huszadik század-végi módra
ki tudnám én is
eredeti jó béke
beli anyagból azt a néma
hangot amit ki
kell ejtenünk
 

1983

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]